kismamáknak, kispapáknak, anyukáknak, apukáknak...és az egész családnak
Az oldal megtekintéséhez minimálisan 1024x768-as felbontás javasolt!


Csupán egy fél óra

Érzelmi fejlődés  vedonoblog.hu RSS Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Megosztás a Twitter-en Google könyvjelző Digg del.icio.us

Legkésőbb, amikor megszületik a kisbabánk, abbahagyjuk az aktív munkát néhány évre azért, hogy egy egészen másfajta, csodálatos „munkakörbe” lépjünk. Így sem unatkozunk, mindig van mit tenni, hiszen több lesz a mosnivaló, gyakrabban kell takarítani, fertőtleníteni, többet kell vasalni, külön kell főzni és így tovább. Mindezt úgy, hogy közben arra figyelünk, hogy apróságunk épp miért sírt fel, amikor olyan nyugodtan aludt, vagy hogy rámolja ki a konyhaszekrényt vagy a cipős szekrényt, vagy éppen mit vesz a szájába, vagy honnan fog mindjárt leesni. Valóban ezért vagyunk itthon?


Gyakran tapasztalhatjuk, hogy végigpörögtük a napot, kapkodtunk jobbra-balra, bosszankodtunk, hogy nem tudjuk utolérni magunkat, és estére pedig kifacsart rongyként dőlünk az ágyba. Gyerkőcünkre pedig ráfogjuk, hogy rossz napja volt, folyton hisztizett, nem fogadott szót, direkt azért „rosszalkodott”, hogy felidegesítsen minket. Csakhogy nem biztos, hogy erről van szó. Ugyanis a gyermekek számára az egészséges érzelmi fejlődés elengedhetetlen feltétele a rájuk fordított minőségi idő. Ez az az értékes idő, amit csak rá szánunk, csak vele töltünk, háttérbe szorítva minden más teendőnket. Megláthatjuk, hogy utána mintha kicserélték volna. Jókedvű, szófogadó lesz, és akár játszik tovább önállóan is. Nyáron beszélgettem egy kedves unokatestvéremmel, akik a férjével nyolc gyermeket nevelnek. Mind kiegyensúlyozott, nyugodt, mosolygós és helyes volt. Kérdeztem az édesanyát, hogy mi a titka. Ő csak ennyit válaszolt: első a gyerekek, minden más utána jön...


Erre a közös játékra, odafigyelésre, ha naponta csupán fél órát szánunk, már az előnyét fogjuk tapasztalni. Íme néhány ötlet a megvalósításhoz:
- 0-6 hó: üljünk oda a játszószőnyeg vagy járóka mellé, bábozzunk a játékaival, énekeljünk neki mutogatva, kukucsoljunk, vagy csak figyeljük, ahogy játszik, beszéljünk hozzá, mosolyogjunk rá….
- 6-12 hó: játsszuk azt, hogy megfogjuk természetesen négykézláb, üljünk mellé a szőnyegre, rakosgassunk vele, pakoljunk vele dobozból ki-be, mutassunk ötleteket (pl. toronyépítés), adjunk baba hangszereket, csörgőt a kezébe, alkossunk zenekart, játszunk ölbeli játékokat….
- 12-24 hó: üljünk le vele szemben, mutassuk meg, hogy egy-egy fejlesztő játékkal hogyan kell játszani, aztán, ha sikerül neki, örüljünk vele együtt; táncoljunk, ugráljunk, bujócskázzunk, tornázzunk, olvassunk mesét, vagy lapozgassunk együtt mesekönyvet, rajzoljunk, gyurmázzunk, fessünk stb.
- 24 hó után: olvassunk sokat, táncoljunk, énekeljünk, és a legfontosabb, hogy kezdjünk el vele úgy beszélgetni, hogy leguggolunk vagy leülünk mellé, hogy érezze, csak rá figyelünk, érdekel minket, amit mondani vagy kifejezni akar….


Persze akkor is foglalkozunk vele, amikor odahozza a konyhapulthoz a játékait vagy bármit megmutatni, és mi mindig örülünk neki, vagy amikor krumpli pucolás közben kérjük, hogy most rajzoljon egy kutyát, vagy elvisszük sétálni vagy elmegyünk vele a játszótérre, vagy elvisszük egy zenei foglalkozásra, vagy baba-mama klubba. Ez mind jó, de nem elég. Tudom, hogy nehéz megvalósítani, de ez a pár otthon töltött év gyorsan elrepül, viszont a gyermek egész életére kihatással lehet.



 

A hozzászóláshoz kérem add meg az e-mail címedet!

E-mail:   


 Keresés a cikkekben