kismamáknak, kispapáknak, anyukáknak, apukáknak...és az egész családnak
Az oldal megtekintéséhez minimálisan 1024x768-as felbontás javasolt!


Kisdedkori félelmek

Érzelmi fejlődés  vedonoblog.hu RSS Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Megosztás a Twitter-en Google könyvjelző Digg del.icio.us
Két éves kor körül talán többen tapasztaltátok már, hogy az oly’ bátor, vidám, jókedvű gyermek egyre többször fejezi ki, ha valamitől fél. Gyakran kapaszkodik belétek, nehezen oldódik társaságban, megijed az idegen hangoktól, és akár elalvási nehézségei is adódnak.
Az érzelmi fejlődés elmaradhatatlan része, hogy gyermekünk a félelmeit kifejezze, és félénkségét, szorongását megtanulja kezelni. Egyre több minden érdekli a külvilág történéseiből, egyre több élmény éri, koránál fogva egyre több emberrel találkozik, ezért sokkal több eseményt kell feldolgoznia, mint korábban.

1. Idegenektől való félelem
Ezt tapasztaljuk, ha sok ismeretlen arccal találkozik, vagy hirtelen nagy társaságba kerül, vagy ha bizonyos arcok látványától (pl. szakáll, bajusz, hosszú haj), vagy egy személy közeledési stílusától ijed meg.
Mit tegyünk?
Bátorítsuk őt! Ne nevessük ki, hogy miért ijedt meg ettől vagy attól, amikor nem is félelmetes, vagy ne lökdössük, hogy menjen már be a társaság középpontjába (például egy zenés vagy tornás foglalkozáson). Meséljük el, hogy hol vagyunk és miért, ezt érdemes előre is közölni vele, vagy ha számára idegen emberrel találkozunk, akkor vegyük ölbe, vagy nyugtassuk meg, hogy az illető nem bánt. Összehasonlíthatjuk ismerős személlyel például úgy, hogy: látod a Pistának is olyan szakálla van, mint a bácsinak. Érdemes a félénkebb gyermekeket rendszeresebben társaságba vinni (például heti egy foglalkozásra, baba-mama klubba, játszótérre), így később könnyebben be tud majd illeszkedni bármilyen közösségbe.

2. Hangoktól, nagyobb tárgyaktól való félelem
Általában ide tartoznak a háztartási gépek, mint például a turmixgép, vagy a porszívó, továbbá a hangos szerszámok, fűnyíró. Gyakran megijedhetnek még a motortól, vagy kamiontól, földgépektől is.
Mit tegyünk?
Itt is nagyon fontos, hogy ne bagatellizáljuk el a szorongását, hogy ugyan már ettől miért kell félni. Fogjuk meg a kezét, vegyük ölbe, guggoljunk le hozzá, és mondjuk el az adott tárgy funkcióját, például: nézd, ha ezzel a turmixgéppel összekeverjük a tésztát, nagyon finom sütit tudunk sütni, vagy ha felporszívózunk, bár tudom, hogy kellemetlen a hangja, de nagyon szép tiszta lesz a szoba, és akkor egy nagyot játszhatunk, tornázhatunk a szőnyegen.

3. Elalvási nehézségek, sötéttől, egyedülléttől való félelem
Ez egy átmeneti időszak, tehát nem azt jelenti, hogy ezentúl mindig órákat kell ülni a gyermek mellett, mire elalszik, de hogy a bizalma ne rendüljön, és nyugodtan aludjon, érdemes ezt az áldozatot meghozni.
Mit tegyünk?
Próbáljuk napközben minél kevesebb rémisztő élménnyel terhelni a kis idegrendszerét, tehát például erőszakmentes könyvet olvassunk neki és erőszakmentes mesét nézzen a tévében. Ne zsúfoljuk tele a napjait programokkal, elég egy-egy program naponta, hiszen azt könnyebb feldolgozni is. Ha igényli, röviden beszélgessünk vele a nap eseményeiről lefekvéskor, aztán üljünk le mellé, ha ő ezt kéri, és csendben várjuk meg nem reagálva a jelzéseire, míg elalszik. Érdemes éjjeli fényt bekapcsolni, hogy lásson a sötétben, vagy résnyire nyitva hagyni az ajtót, hogy beszűrődjön a fény. Ne felejtsük el minden este megnyugtatni, hogy vigyázunk rá.

Ha sikerül megértőnek, elfogadónak, biztatónak, támogatónak lennünk, elérhetjük, hogy gyermekünk érzelmileg kiegyensúlyozott legyen, kialakul a szülő-gyermek közti bizalom, és csemeténk önbizalma is egészséges úton fog haladni.




Új hozzászólás   4 hozzászólás

1  Berkeczi 2010-09-20  19:34

Kedves Márta! a biliztetesrol...szeretnek erdeklodni... 15 honapos unokam meg nem ult bilin...koszonom a segitseget SOK SZERETETTEL Maria.
Homor Márta 2010-09-22  21:31

Kedves Berkeczi Mária!
A mai gyermekek általában 1,5-2 éves kor előtt nem érnek meg a szobatisztaságra, tehát teljesen természetes, hogy az Ön unokája még nem ült bilin. Erről a témáról bővebben itt olvashat: http://www.vedonoblog.hu/bejegyzesek/szokasok-kialakitasa/viszlat-pelus/
2  Ági 2012-05-09  13:30

Kedves Márta!
Éppen ezeket élem át 2 éves kisfiammal, akinek 6 hónapos a testvére. Tudom, hogy valószínűleg már a féltékenység is közrejátszik, de nálunk a félelem már ott tart, hogy a kisfiam a tulipánt is úgy szagolja meg, hogy közli előtte, hogy "nem bánt". Eddig az éjszakák rendben mentek, tegnap éjjel ötpercenként sírt. Egyébként is hisztire hajlamos, de ha még nem is alszik eleget, úgy nagyon nehéz vele a nap. Olvastam, hogy nincs lehetőség, hogy itt tanácsot adjon, de akkor hol tudna nekem tanácsot adni? A Kapcsolat alatt is azt írja, hogy nem vár kérdéseket. Nincs esetleg egy olyan email, ahol fel tudnánk venni a kapcsolatot? El vagyok ugyanis keseredve, egész nap a fiammal játszom, a kicsit éppen csak megetetem, nehogy a nagyobbnak rossz érzése legyen, mégis úgy látom, ez teljesen eredménytelen. Köszönöm, Ági
3  Anda 2014-07-21  23:19

Kedves Márta! 21 hónapos kislányom nagyon félénk. Ha megyünk valahova egészen addig nincs gond amig nem szólnak hozzá ha igen szüntelenül azt hajtogatja hogy anya, anya. Néha kissé kínos ilyenkor próbálom másra terelni a figyelmét. Ha jön valaki hozzánk szintén ez a történet. Ha kisgyerek is érkezik szűnni nem akaró zokogás a vége. Járunk ringatóra ott is sok a gyermek de ha közelednek felé mászik a nyakamba. Itthon mondókázik ügyesen tesz-vesz de máshol sokszor meg sem szólal. Szerintetek hogy tudnák kislányomnak segiteni hogy feloldjuk a feszültségeket? Színtén szeretném a segitségét kérni Ha van elérhetősége megköszönném!
A hozzászóláshoz kérem add meg az e-mail címedet!

E-mail:   


 Keresés a cikkekben