kismamáknak, kispapáknak, anyukáknak, apukáknak...és az egész családnak
Az oldal megtekintéséhez minimálisan 1024x768-as felbontás javasolt!


"Rám van gyógyulva"

Érzelmi fejlődés  vedonoblog.hu RSS Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Megosztás a Twitter-en Google könyvjelző Digg del.icio.us

A múltkor érdeklődtem egy ismerősnél, hogy vannak, mire ő csak ennyit mondott: „Hát a lányom nagyon rám van gyógyulva.” Fél éves kor után, jellemzően 7-10 hónapos kortól a babák egy érzelmi fejlődési ugráson mennek keresztül. Elkezdenek váratlanul sírni, ha valaki látogatóba jön, másznak mindig utánunk, könnyen megijednek, nehezen alszanak el, éjszaka felsírnak. Mi történt? Hogyan kell az új helyzettel megbirkózni?


A lényeg, hogy semmi baj nem történt, csupán a gyermekünk nem csak fizikailag, a mozgás terén és értelmileg fejlődik, hanem az érzelmei is lassan megmutatkoznak. Ahogy egyre több mozgásformát elsajátít,  kezd eltávolodni tőlünk, egyre inkább felfedezi, hogy rajtunk kívül is létezik egy világ. Eddig a szoptatások, ringatások által kialakult egy természetes és egészséges kötődés, mely végtelen nagy biztonságot jelentett számára. Most viszont kezd új lehetőségeket, dolgokat, utakat felfedezni, megismerni, de fontos számára, hogy mi, a biztos pont mindig a közelében legyünk. De ne úgy, hogy ha ébren van folyton játszunk vele, hanem hagyjuk őt egy kicsit, hogy magától kezdjen el önállóan tevékenykedni. Jó, ha biztosítjuk arról, hogy ott vagyunk, tehát ne tűnjünk el a szeme elől, de végezzük nyugodtan a dolgunkat. Vagy akkor menjünk ki a szobából, ha éppen valamilyen játéktevékenységbe belemerült, vagy beszéljünk hozzá, énekeljünk neki, ha kiszaladunk valamiért, hogy hallja a hangunkat. Fontos az is, hogy elmondjuk neki, hogy miért szaladunk ki, de jövünk vissza hamarosan.


Ha egy olyan vendég jön hozzánk, akit ritkán lát, vagy nem ismer, vagy valami szokatlant fedez fel rajta, például szakáll, vagy mély hang, akkor könnyen megijed. Ebben a korszakban vendégségben is lassabban oldódnak fel. Fontos, hogy várjuk meg, míg megnyugszik, feloldódik. Mondjuk el nyugodtan, mosolygósan, hogy kivel találkoztunk, miért jött, vagy miért jöttünk, bíztassuk őt, és biztosítsuk, hogy mi is itt vagyunk vele. Ez a korszak legkésőbb 2 éves korra elmúlik, legyünk türelmesek. Tudni kell azt is, hogy minden gyermek érzelmileg is más, vannak érzékenyebbek, visszahúzódóbbak, könnyebben barátkozók. A barátkozás gyermekekkel, lehetőség szerint gyakori találkozás a rokonokkal, játszóterezés mind segíthet, hogy leküzdje a szorongásait.


Az esti elalvási nehézségek okai többfélék lehetnek, ezekről még fogunk beszélni. Onnan lehet tudni viszont, hogy fél, hogy eddig minden probléma nélkül elaludt, és most nem enged el minket maga mellől, és többször ellenőrzi, hogy ott vagyunk-e még. Fontos, hogy az esti rituálé továbbra is megmaradjon, szépen nyugodtan jussunk el a fektetésig. Énekeljünk neki, „beszélgessünk” vele a nap élményeiről, mondjuk el, hogy itt vagyunk, nem megyünk el, aludjon nyugodtan. Simogassuk meg, adjunk puszit, és egy kicsit csitítgassuk. Üljünk ott mellette egy pár percig. Kapcsoljunk fel egy kis lámpát, biztosítsunk számára éjjeli fényt, hogy lásson a sötétben is. Ha újra felsír, mindig menjünk oda, simogassuk meg. Ha már arról van szó, hogy magunk mellé kellene venni, vagy ölben elringatni, annak már valószínűleg más oka is van.



 


Új hozzászólás   4 hozzászólás

1  rtom007 2010-01-14  23:12

Szia Márti! Van egy lányunk, a Sára. Január elején volt 14 hónapos még az anyatej is részét képezi a táplálkozásának. Ebből fakadóan eléggé kötődik még az édesanyjához. Szépen növöget, már próbálgatja a két lábon való kapaszkodós sétálgatást, de önállóan még csak egy-két lépést tett meg. Kb. már 4 hónapja folyamatosan kommunikál velünk, beszél hozzánk, csak még mi nem nőttünk fel ahhoz, hogy értsük is. :) Nincs ezzel semmi gond. Az éjszakáink azonban eléggé változatosak. A kiságyban az esti elaltatás (szopizás után anyai közreműködéssel) után max. éjfélig, egyig van el. Aztán megkezdődik az éjszakai vonulás. A párom átmegy hozzá, nyugtatja, simogatja, de ha nem alszik el, akkor a kiságyból kivéve a Sára szobájában lévő ágyra feküdve alszanak tovább. Ha ő, vagy én megébredek, akkor próbáljuk vissza-vissza tenni a saját ágyikójába, mert az mindenkinek pihenés, de kevés sikerrel járunk. Rendszerint a hajnali órák már nem a kiságyban alvással telnek, hanem az édesanyához bújva. Ez nem zavar, hisz a szoptatás egy elég erős kötelék, de nem tudom, hogy ez a Sárának is jó-e. Nem lesz ebből később gond, amikor már nem szopik és véglegesen a saját ágyikójára kívánjuk szoktatni? Olyan nincs, hogy köztünk alszik, de azt vettem észre, hogy akkor a legnyugodtabb az alvás a Sárának, ha egyedül a saját ágyában alszik. Szeretnénk hamarosan egy újabb testvérkét, s talán el kellene már kezdeni egy új alvási stratégiát :) elindítani, hogy testvérke jövetele ne okozzon neki nagyobb törést, legalábbis éjszakai alvás tekintetében. Talán még annyit, hogy a nappali alvásai a Sárának elég változóak. 40-45 perces alvások szoktak lenni általában, s csak szabad levegőn, babakocsiban fordul elő, hogy 2-2,5 órát is alszik egyfektében. Nappali és benti altatásban nagyon profi vagyok, jó lenne az éjszakaiban is fejlődni. Szerinted ez így még most elfogadható, vagy tudsz valami okosságot erről nekem, nekünk írni?
Homor Márta 2010-01-17  21:03

Kedves rtom007! Mindenképpen érdemes az éjszakai alvásproblémára megoldást találni, mert ha rövidtávon jónak is tűnik az édesanyja melletti szunyókálás, hosszútávon egyikőtöknek sem jelenti a nyugodt éjszakai pihenést, amire babának, mamának, papának egyaránt szüksége van, és ez természetes. A megoldáshoz három dolog szükséges: elhatározás, türelem és kitartás. Ötleteim: Ha éjszaka felsír és úgy tűnik nem fogja egyhamar abbahagyni, nyugodtan menjetek át hozzá, sokat segítene, ha Te lennél az, mert ha az édesanyja megy, mindjárt igénye van az összebújásra is. Fektesd le, ha használ cumit, add oda, simogasd meg és csitítgasd. Ha nem segít, érdemes megkínálni egy kis vízzel, hátha szomjas. Ha megnyugodott, még maradj ott néhány percig, utána már hamar el fog aludni. Ha hatalmasak a szemei, akkor még tovább, a lényeg, hogy úgy legyél ott, hogy ne törődj vele, ne beszélj hozzá, ne nézz rá, csak legyél ott. Általában ilyenkor várják a visszajelzést, viszont, ha nincs, hamar becsukják a szemüket a babák. Nagyon fontos lenne, hogy ne vegyétek ki a kiságyból, csak akkor, ha már behergeli magát a sírásba. Akkor is úgy, hogy ha megnyugodott, lehetőség szerint még ébren tegyétek vissza. Meg lehet azt is próbálni, hogy ott aludni a gyerekszobában lévő ágyon, de Sára maradjon a sajátjában. Onnan lehet néha csitítgatni. Őt az is megnyugtathatja, ha látja, hogy nincs egyedül. Aztán, ha elaludt, természetesen át lehet menni a saját helyre, ha netalántán megébredtek. :-) Úgy veszem ki az írásodból, hogy még éjszaka is szopik. Nagyon szép és óriási ajándék, hogy még mindig van anyatej és részét képezi a táplálkozásának, örülök neki, nagyon dicséretes. Viszont, amíg éjszaka is kap anyatejet, nem fogja átaludni az éjszakát…. :-( Erről lassan érdemes leszoktatni. A minőségi idővel, az együttjátszással, a sok nevetéssel, mondókázással ugyanúgy megteremtődik a lelki egyensúly, mélyül az anya-gyerek kapcsolat, mint a szoptatással. A nappali alvással akkor érdemes foglalkozni, ha az éjszakát már gyönyörűen végigalussza, tehát este 8-9-től reggel 6-7-ig. Hiszen nagy eséllyel magától is fog változni, mert pihentebben fog ébredni. A sétát majd úgy érdemes, lehetőség szerint mindig ugyanabban az időben, időzíteni, amikor nem alvásideje jön, és akkor is csak max 1 órát, mert a hideg, ködös szeles időben amúgy sem jó, ha hosszan kint tartózkodik. Így viszont kellőképpen kiszívja a levegő, elfárad és várhatóan otthon is hosszabban fog aludni.
2  Timi 2010-03-20  21:25

Kedves Márti!Írásaidat olvasva már eddig is sok dologban kaptam segítséget, megerősítést. Most egy számomra nehéz döntési helyzetben szeretném a segítségedet kérni: 19 hónapos kislányomat mostanában hetente 2-3x fél-egész napra is rá kellett bíznom vmelyik családtagra (férjem, anyukám),tanulmányi elfoglaltságok miatt. Nem sír, amikor elmegyek, de érzem, hogy megviseli, mert mikor újra együtt vagyunk, szorít, ölbe bújik folyamatosan, éjszakánként újra többször is felsír, most már 2 hete folyamatosan beteg is. Eközben régóta terveztünk a párommal egy hosszúhétvégés utazást, már be is fizettük, 3 hét múlva lenne esedékes. A férjem már nagyon vágyik arra, hogy legalább ennyi időre kettesben lehessünk. Nekem is tetszett az ötlet, de a jelenlegi helyzetben nem tudom, mennyire jó döntés itthagyni a kicsit 2 napra, 2 éjszakára a nagyival...nem tudom, hogy csak én reagálom-e túl a dolgot, hiszen a kisgyerekes ismerőseim mind bíztatnak, mondván, hogy ők is elutaztak már pár napra hasonló korú pici mellől, és nem volt semmi gond. Kérlek, ha van erről véleményed, tapasztalatod, segíts vele.Előre is köszönöm!
Homor Márta 2010-03-22  22:16

Kedves Timi!
Minden édesanyát és gyermeket valamilyen szinte megvisel, ha el kell szakadni egymástól, tehát egyáltalán nem reagálod túl. De hidd el, semmi gond nincsen, szépen hozzá fog szokni, és természetes lesz neki, ha néha a nagyival tölt pár napot. Ha később kezdenéd el rábízni másra, sokkal nehezebb lenne ez az út. Tehát én is azt javaslom, hogy bátran utazzatok el a férjeddel! Az szerencsés, ha elérhető távolságban vagytok, tehát ha esetleg nagyon sír, akkor haza tudtok jönni. Írtad, hogy mikor megérkezel, szorosan ölel, de jó ha tudod, hogy az is teljesen természetes reakció, ha ilyenkor elutasít, és eltelik egy idő, mire újra nyit Feléd. Ettől sem kell megijedni. :-)
A hozzászóláshoz kérem add meg az e-mail címedet!

E-mail:   


 Keresés a cikkekben