A várandósság utolsó hónapja talán a legizgalmasabb. Elképzeljük, hogy ebben a hónapban meg fog születni a babánk, vagy számoljuk a napokat, mert már csak 2 hét van hátra, vagy arról álmodozunk, hogy egy héten belül meglátjuk őt, és a karunkban tarthatjuk. Ilyenkor már nem dolgozunk, szinte minden össze van készítve a babának és a szülésre, csak a megfelelő pillanatot várjuk az indulásra. Mi van akkor, ha ez a pillanat egyre jobban kitolódik, ha se a front, se a sok mozgás, semmi nem segít? Mi lehet az oka?

Ilyenkor már egyre jobban elvesztjük a türelmünket, egyre jobban fáj a derekunk, meg minden bajunk van. Egyre jobban elkezdünk aggódni, hogy hátha mi tartjuk vissza a babát, és a stressz miatt nem indul a szülés vagy esetleg valami probléma merül fel, és azért nem. Egyre több negatív gondolatunk támad, egyre ijesztőbb dolgokat álmodunk.

Az, hogy ilyenkor rosszat álmodunk, vagy mindenféle rémeset képzelünk el, természetes. Az ember tudatalattija tökéletesen működik, így jelennek meg az aggodalmaink, amit amúgy próbálunk elhessegetni. Lelkiekben már teljesen rá vagyunk hangolódva a várva várt napra és az utána következő időszakra. Csak erre tudunk gondolni, csak erről tudunk beszélgetni. Ez valóban természetes, és így normális.

Terminusnak nevezik a szülés várható időpontját, amit az utolsó menstruáció első napja alapján számolnak ki. Ez alapján körülbelül meg lehet határozni, hogy mikorra várható a baba. Ezen az időponton az ultrahang vizsgálatok eredményei gyakran módosítanak.

Az utolsó menstruáció első napjának dátumát illik tudni, de a fogantatás időpontját nem mindig ismerjük, ami természetes. Általában a fogantatás a középidőre, ovuláció (10-16. nap) idejére tehető, de előfordulhat akár a ciklus 7. vagy 25. napján is. Ez azt jelenti, hogy hiába tűznek ki egy időpontot, plusz mínusz két hetet hozzá kell adni, mert nyugodtan születhet egészségesen két héttel előbb és két héttel később is. A másik, ami erősen befolyásolhatja a szülés időpontját, ha valakinek rendszertelen a ciklusa.

Az is lehet, hogy a túlhordásnak nem az elszámolás az oka. Bízzatok az orvosotokban, úgyis 2 naponta kell járni vizsgálatra, és ilyenkor figyelik, hogy normálisan behelyezkedett-e a baba a szülőcsatornába, nem meszesedik-e a méhlepény, milyenek a magzati szívhangok stb. Ha ezek közül bármelyiknél probléma merülne fel, és betöltöttétek a 42. hetet, akkor gyakran szükség van a baba és a Te érdekedben, a szülésmegindításra.

Amit ilyenkor tenni tudtok, hogy legyetek türelmesek, próbáljatok, amennyire lehet, kikapcsolódni, találkozgatni másokkal, sétálni. Aztán ne csak a babás könyveket és az internetet bújjátok, hanem olvassatok regényt, nézzetek meg egy jó kis filmet, süssetek süteményt, varrjatok valamit a babának. És amire figyelnetek kell: fontos, hogy alváson kívül minden órában érezzétek a magzatmozgást! Továbbá, ha az általános közérzetetek hirtelen megváltozik, akkor mindenképpen keressétek fel az orvost.
Kitartás, már tényleg nincs sok hátra!