kismamáknak, kispapáknak, anyukáknak, apukáknak...és az egész családnak
Az oldal megtekintéséhez minimálisan 1024x768-as felbontás javasolt!


Derűre ború

Hormonváltozások  vedonoblog.hu RSS Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Megosztás a Twitter-en Google könyvjelző Digg del.icio.us

Az úgynevezett gyermekágyi depresszióról sokan hallhattatok, illetve gondolom valamennyien enyhébb, vagy súlyosabb formában találkozhattatok is vele. Ez egy nehéz téma, de talán segíthet mindazoknak, akik már felismerték, de nem mernek róla beszélni, vagy azoknak az édesanyáknak, akik nem értik mi történt velük, miért nem megy semmi jól és miért hibáztatja őket mindenki mindenért, vagy azoknak, akik már előre félnek tőle…


A média ebben a témában is szeret főszerephez jutni, ezért nagyon fontos szelektálni a hírek és témák között. Néhány éve egy kismama azzal az aggodalmával fordult hozzám, hogy mindenhol a gyermekágyi depresszióról olvas, és úgy fél, hogy neki is lesz. Aztán megszületett a babája, boldogan élték a mindennapokat. Később mondta nekem, hogy amitől úgy félt, nem jött….. Ilyen is van, nem vagyunk egyformák. :-)
Valamilyen szinten mindenkit érint, hiszen az erőteljes hormonális változások amúgy is befolyásolják a lelkiállapotunkat, különösen akkor, ha egy teljesen új életformáról, a valódi felelősségvállalásról, egy apró életért végzett mindennapi munkáról van szó. Még nehezebb viszont azoknak, akik egyedül vannak, nincs segítségük, vagy amúgy is problémák vannak a családban.
Mit tudunk viszont tenni annak érdekében, hogy a babázás végig örömteli és boldog legyen?


- a várandósság alatt beszélj valakinek, beszélgess valakivel (férj, édesanya, védőnő, barátnő) az érzelmeidről, aggodalmaidról, félelmeidről
- a lehető legjobban próbálj felkészülni a baba fogadására (babakelengye időben való összekészítése, babaszoba berendezése); szülésre felkészítő tanfolyamra; dúla  segítsége….
- beszélgessetek a családdal arról, ki, hogyan fog segíteni a szülés után, mire lesz szükségetek (egyik nagymama első két hét, másik nagymama második két hét stb.). Próbáljátok meg a saját igényeitek szerint megtervezni, viszont ne akarjatok mindent egyedül megoldani, fogadjátok el bátran a segítséget.
- a szülés után, mihelyt lehet menj sétálni a babával, beszélj meg egy közös babasétáltatást valakivel
- bátran látogasd a baba-mama klubokat, zenei foglalkozásokat, baba-mama tornát stb., sok új barátra tehetsz szert, és még azt is megtudhatod, hogy bizonyos problémákkal nem egyedül küzdesz….

Mikor van baj, melyek a tünetek? Mikor kell segítséget kérni?


álmatlanság, állandó fáradtság
-  kedvtelenség, örömtelenség
- gyakori ok nélküli sírás
- elkeseredettség, szomorúság
- „rossz anya vagyok” érzés, állandó megfelelni akarás, folyamatos kudarc
- gyakori kiborulás, negatív érzelmi kitörés


A felsoroltak egy átmeneti, enyhébb formát jelentenek. Egy kis környezetváltozás, maximális odafigyelés, bíztatás, sok dicséret, sokrétű segítségnyújtás, szeretetteljes családi környezet önmagában is megoldáshoz vezet. Nagyon fontos, hogy a problémával küzdő anya merjen segítséget kérni, ne szégyellje, nem ciki, merjen jelezni, hogy baj van. A segítő környezet pedig ne ítélje el, ne éreztesse, hogy az elvárásoknak meg kell felelni, ne mondogassa, hogy „szedje már össze magát”, vagy hogy „ne hagyja el magát”, hanem békében, szeretetben találja meg a lelkéhez vezető utat.


A következő tünetek társulnak még a fentiekhez, ha már orvosi (pszichiáter) segítségre van szükség:
- dühösség, harag elsősorban a baba felé (pl. ha sír)
- elhanyagoltság, ápolatlanság
- feledékenység, szétszórtság (pl. képtelen időpontra vinni a babát a rendelőbe)
- nem látja el megfelelően a babát, nem gondozza, nem elégíti ki a testi szükségleteit (öltöztetés hiányosságai, nem fürdeti, nem eteti, vagy össze-vissza ezt-azt ad neki)
- teljes elzárkózás a külvilágtól (otthon ücsörög, fekszik, nincs kedve senkivel sem találkozni, beszélni)
- gyermekbántalmazás
- öngyilkossági gondolatok, kísérlet


A pszichiáter dönti el, hogy a tünetek, körülmények alapján elegendő-e az életviteli változtatásokban segíteni, vagy gyógyszeres, kórházi kezelésre van szükség. Külföldön már sok helyen úgy oldják meg, hogy a kezelés alatt se szakítják el az anyát a babától, nálunk viszont ebben még van mit fejlődni, de reméljük erre sem kell már sokat várni.


 


 

A hozzászóláshoz kérem add meg az e-mail címedet!

E-mail:   


 Keresés a cikkekben