kismamáknak, kispapáknak, anyukáknak, apukáknak...és az egész családnak
Az oldal megtekintéséhez minimálisan 1024x768-as felbontás javasolt!


Könnyű a hormonokra fogni

Hormonváltozások  vedonoblog.hu RSS Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Megosztás a Twitter-en Google könyvjelző Digg del.icio.us

Hányszor emlegetjük a hormonjainkat hangulat változásaink esetén? Lehet, hogy már a társunk egy idő után tökéletesen tudja, hogy most a hormonok tombolnak bennünk, vagy bosszankodunk, hogy még mindig nem érti meg, hogy miért lett hirtelen rossz kedvünk, vagy miért kaptuk fel a vizet egy apróságon, vagy miért gőzölög bennünk a méreg különösebb indok nélkül. Mi az, ami minket a legtöbbször akaratunk ellenére irányít? Miért sírjuk el magunkat olykor csak úgy? Hogyan tudjuk kezelni? És hogyan tud nekünk segíteni a társunk? Nézzünk utána!


Tudnotok kell, hogy a hormonoknak igenis nagy szerepe van az érzelmeink kialakulásában. A női nemi szervek működését elsősorban ők irányítják, melyeknek igen nagy jelentősége van a termékenység kialakulásában. Biztos mindenki ismeri a menstruáció előtti hét lelkiállapotát… A női nemi szervezet hormonális változásainak ciklikussága különösen az érzelmi életben jelenik meg. Ha megvizsgáljuk magunkat ilyen téren, tökéletesen kirajzolódik a jókedv és a mélypont váltakozása. Talán mindenki meg tudja mondani, hogy melyik az az időszak a ciklusa során, amikor lelkileg olyan szilárd a talaj a lába alatt, hogy senki semmivel nem tudná felbosszantani, máskor meg kiesik a kezünkből egy kanál, és máris elsírjuk magunkat, vagy végtelenül idegesek leszünk. A terhesség és szülés alatt még további hormonok kapcsolódnak a működésbe, és a meglévők meg határozottabban végzik a munkájukat. A szülés az ösztrogén és progeszteron szintjének csökkenését okozza, ami hasonló lehangoltsággal jár, mint a menstruációt megelőző időszak. Ilyenkor az anyák mindezek mellett a kimerültség, az ismeretlentől, felelősségtől való végtelen aggódás, az új szerephez való alkalmazkodás stb. terheit hordozzák, ezért uralkodik az öröm és szomorúság ambivalenciája. Amit tehetünk, hogy próbáljuk minél jobban megismerni saját működésünket, és ha felismerjük a változást, igyekezzünk megtalálni a nyugalomra vezető utat, próbáljunk pihenni, ne aznapra szervezzük túl magunkat, és igyunk egy finom teát. Ha megbántunk valakit, kérjünk bocsánatot és megértést. Ezeket nagyon könnyű mondani, megtenni viszont igen nehéz, de ha ismerjük korlátjainkat, az már fél nyereség.


A társunk, az apák megint csak elfogadni tudják, mert ebben mi nem igazán tudunk változni, hiszen ilyenkor a testünk átveszi az irányítást, de ígérjük, hogy igyekszünk kordában tartani. Apák! Ebben a helyzetben mi elgyengülünk, nektek kell erősnek lenni, és teljes nyugalommal megölelni, és bíztatni a társatokat. Legyünk türelmesek egymáshoz!

A hozzászóláshoz kérem add meg az e-mail címedet!

E-mail:   


 Keresés a cikkekben