kismamáknak, kispapáknak, anyukáknak, apukáknak...és az egész családnak
Az oldal megtekintéséhez minimálisan 1024x768-as felbontás javasolt!


Apa leszek!

Kispapák  vedonoblog.hu RSS Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Megosztás a Twitter-en Google könyvjelző Digg del.icio.us
Hogyan készülhetnek a leendő apukák gyermekük fogadására? Mit élnek át? Mit tudnak segíteni? Mi a szerepük? Ezekről a kérdésekről is beszélhetünk ebben a fejezetben.Boldogság, büszkeség, ijedtség, aggódás, félelem, felelősségérzet és még sorolhatnám az érzéseket, amelyek a leendő apákban végig futhatnak. Nem véletlenül tart 9 hónapig a várandósság, ezalatt apa és anya is többnyire fel tudja dolgozni a hírt, el tudja fogadni, és aztán be tudja fogadni és önzetlenül szeretni az új családtagot. Mit tudunk tenni egymásért?


Mindenképpen segít, vagy talán a legfontosabb az odafigyelés, az elfogadás, az önzetlen szeretet, a másik érzéseinek meghallgatása, megértése. A kismamáknak el kell fogadniuk a testükben lévő változásokat, tele lesznek aggódással, esetleg fizikailag sem érzik jól magukat, és a hormonváltozások hatására érzelmileg labilissá válnak. Ezért sokszor nem érthetjük, hogy mi a gondjuk, nehéz kedvükben járni. Legjobb, ha megkérdezzük, mit tehetünk, mit szeretne, mit tudunk segíteni, mire van szüksége vagy csak öleljük meg, simogassuk meg szó nélkül, ezzel kifejezve, hogy mindenben mellette állunk. Néha ez mindennél többet jelent, de leginkább egy szeretetteljes boldog családi élet bimbózását…

Új hozzászólás   1 hozzászólás

1  Lac 2009-07-20  22:06

Sokféleképpen lehet örömet szerezni egy Kismamának. Nálunk az is nagy örömet jelentett a Feleségemnek, ha a babaruhák, cumisüvegek és egyéb kellékek összeállításában, vásárlásában részt vettem. Persze igyekeztem ezen kívül minél több orvosi vizsgálatra elkísérni. Utána kettesben nagyon jókat beszélgettünk, tervezgettünk. Természetesen ez az első babánál volt így, a harmadiknál már nem mindig tudtuk megoldani, hogy együtt menjünk orvoshoz. Azt is szeretném itt megosztani, hogy a Feleségem a kezdetektől szerette volna, ha a szülés alatt ott vagyok vele. Én nem akartam bemenni, mert nem bírom a műtőt, a vért stb. Harmadik gyermekünk születésére azonban összeszedtem magam, és életem talán legnagyobb élménye volt, Feleségemnek pedig nagyon nagy öröm és segítség. Minden apukát buzdítani tudok, hogy legyen jelen a szülésnél, mert ennél nagyobb dolog egy édesapa életében nem adódik, mint az, hogy saját gyermeke világrajötténél ott lehet. Bátorítok tehát mindenkit, de fontosnak tartom azt is, hogy ezt eröltetni nem szabad.
A hozzászóláshoz kérem add meg az e-mail címedet!

E-mail:   


 Keresés a cikkekben