kismamáknak, kispapáknak, anyukáknak, apukáknak...és az egész családnak
Az oldal megtekintéséhez minimálisan 1024x768-as felbontás javasolt!


Elismerő szavak

Kispapák  vedonoblog.hu RSS Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Megosztás a Twitter-en Google könyvjelző Digg del.icio.us

Nem egyszer fordult már elő, hogy nekem szegezték a kérdést: miért van az, hogy annyi házasság/ kapcsolat megy tönkre a gyermek születése után? Nagyon súlyos és elgondolkodtató probléma. Mit tehetünk azért, hogy ne így legyen? Hogyan tudjuk a meghittséget, a szerelmet a gyermek (ek) mellett ugyanúgy megélni? Most nem a tuti tippet fogom Veletek megosztani, hanem egy apróságról szeretnék néhány szót említeni, ami gyökereiben alapozza meg a biztos szeretetteljes kapcsolatot.

Tucatjával olvashatunk (olvashatnánk) arról az interneten, magazinokban stb., hogy mire van szüksége a nőnek? Arról vajon mennyi írást találnánk, hogy mire van szüksége az anyának és az apának, a feleségnek, és a férjnek? Nagyon keveset. Pedig nekik ugyanúgy vannak érzelmi szükségleteik. A gyermekgondozás, gyermeknevelés évekig tartó gyakorlatilag 24 órás szolgálat, folyamatos készenléti állapot, állandó odafigyelés, felelősségvállalás. Az anyává, apává válás egy folyamat, szépen lassan érünk meg rá. Arra vágyunk, hogy ezt a feladatot jól lássuk el, szeretnénk, ha jó anyák és jó apák lennénk, és főleg azt, ha a környezetünk ezt észre is venné, megbecsülné, értékelné. Vannak bőven sikerélményeink, ez jó, de a teljességhez még valami hiányzik. Mégpedig a dicséret, a bátorítás és az elismerő szavak. Olyan egyszerű ezt megtenni a másikért, és mégis olyan ritkán adunk erre lehetőséget. A pozitív hatása viszont sokkal tovább tart, mint gondolnánk. Erővel, energiával, jókedvvel, lendülettel tölt fel, ami mindkét fél számára a boldogság egyik ajándéka.


Sajnos gyakran hangzik el, és sokkal könnyebben csúszik ki a szánkból, hogy:
Már megint … ide tetted, oda tetted!
Hányszor mondtam, hogy …, mégse vagy rá képes, hogy….
Nem igaz, hogy képtelen vagy megjegyezni, hogyan kell….


Ha nagyon el vagyunk fáradva, ki vagyunk merülve, rosszkedvűek vagyunk, és a társunk meg esetleg panaszkodik, felháborodásának ad hangsúlyt, inkább próbáljunk meg nyugodtak, higgadtak maradni, és megértést tanúsítani. Így könnyebb lesz a megbocsátás, és az otthoni légkör sem rombolódik. Felejtsük el a kritizálást, az elégedetlenkedést, a folyamatos elvárások érzékeltetését, hangoztatását. Ezek mind az ellenkező irányba mutatnak.


Javaslom inkább, hogy „versenyezzünk”, melyikünk jobb napközben abban, hogy:
Köszönöm, hogy ilyen szépen….
Milyen jól teszed, tetted, ezt azt…..!
Milyen jól nézel ki!
Olyan büszke vagyok rád!
Ez a te érdemed, úgy örülök neki!
Milyen jó, hogy eszedbe jutott!
Jól esett, hogy ezt azt megtetted!
Biztos nem lesz semmi baj!


Ezek a szavak szárnyakat adnak, csodákra képesek. Azon kívül még egyszer hangsúlyozom, olyan egyszerűek, hogy akkor is működnek, ha fáradtan érünk haza a munkából, vagy a gyerekek kikészítenek, vagy éppen összevesztünk, vagy netalántán napok óta nem beszélünk egymással. Könnyítsük meg egymás életét legalább ezen a téren!



 

A hozzászóláshoz kérem add meg az e-mail címedet!

E-mail:   


 Keresés a cikkekben