kismamáknak, kispapáknak, anyukáknak, apukáknak...és az egész családnak
Az oldal megtekintéséhez minimálisan 1024x768-as felbontás javasolt!


Mitől vagy olyan fáradt, kedvesem?

Kispapák  vedonoblog.hu RSS Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Megosztás a Twitter-en Google könyvjelző Digg del.icio.us
Ez az a kérdés, amit oly’ sokszor hallanak az anyák, és valljuk be nem örülnek neki. Mesélik, hogy hiába mondják, magyarázzák, a férjük nem érti, nem tudja elfogadni, hogy miért sápadtak, nyűgösek, lestrapáltak estére, amikor azelőtt egy hercegnő várta őket haza. Ez valóban fontos kérdés. Keressük meg a miértre a választ!

Csodálatos, ahogy a szerelem kialakul, elhatározni, hogy együtt megyünk tovább az úton, és megtudni, hogy szerelmünk gyümölcse itt kopogtat. Álmodozunk, tervezünk, várakozunk, tele vagyunk izgalommal, és amikor eljön a várva várt pillanat, mégis minden megváltozik. Erre lehet készülni, de felkészülni lelkileg sokkal nehezebb, mert egészen máshogy képzelünk el dolgokat, mit ahogy az természetesen bekövetkezik.

Onnantól, hogy megszületik a babánk, és lekerül az anya gyermekével együtt a kórházi osztályra, elkezdődik valami, aminek nagyon sokára van vége. Figyelni kell a babánk igényeit, mozdulatait, reakcióit, tisztába kell tenni, meg kell etetni bizonyos időközönként, le kell fektetni, játszani kell vele, ki kell találni, hogy miért nyűgös, hogy miért nem eszik, hogy miért nem alszik, hogy miért nem hízik, vagy hogy miért hízik olyan sokat és még sorolhatnám. Mindez egy folyamatos, 24 órás felelősséget és készenléti állapotot hordoz magával, amitől egyáltalán nem lehet megfutamodni. Felhőtlenül boldog időszak ez, de nagyon kemény. Mindamellett a házimunka végeláthatatlan: mosás, vasalás, főzés, takarítás, bevásárlás. Figyelni kell mikor fogy el a vaj, van-e szendvicsnek való kenyér itthon, hány napra van még pelus, van-e elég tiszta ruha, iszik-e eleget napközben a gyerkőc, meddig van a csekkek befizetési határideje, megvettük-e az ajándékot a nagymamának, hogy hirtelen egyet-kettőt felsoroljak. Sokfelé kell figyelni, és nincs olyan, hogy most elfáradtam, leülök egy kicsit olvasgatni, mert pont akkor ébred a baba, és már nagyon éhes.

Hadd meséljem még el, hogy bizonyos rendszerességgel, néhányan összejövünk a gyermekeinkkel, mindig másnál, hogy találkozzunk, beszélgessünk, örüljünk, hogy kinek mi mindent tud a gyermeke, meg hogy kimozduljunk itthonról. Nagyon szeretjük ezt a klubféleséget, és bevallom végtelenül elfáradunk minden alkalommal. Ugyanis, néha elröpül egymás felé néhány szó, ami vagy megérkezik vagy nem, de folyamatosan követnünk kell, hogy gyermekünk éppen kinek a haját tépi, kinek marja ki a kezéből a játékot, éppen melyik tiltott sarokba mászik végtelen gyorsasággal, ki miért sír, és mitől sírnak egyszerre mindig legalább ketten, és miért kell máris hazaindulni, mert már olyan nyűgös a babám, hogy nem tudom mitévő legyek. Elfáradunk, jól érezzük magunkat, de elfáradunk. Ez már nem olyan, hogy beülünk egy kávézóba a mozi után, és jól elbeszélgetünk, ez most másról szól, de most ennek élünk és nagyon élvezzük.

Kedves Apák! Ugye milyen jó látni, amikor hazajöttök, hogy a lányotok/fiatok milyen jókedvű, kiegyensúlyozott, és mennyi mindent tanult aznap, és ugye milyen jó, mikor fülig ér a szája, amikor beléptek az ajtón? Ne feledjétek, hogy ebben az anyáknak nagyon nagy szerepük van. Tartsatok ki, szeressétek gyermeketek szülőanyját, és fogadjátok el ezt az átmeneti, fáradtságos időszakot, megéri!
A hozzászóláshoz kérem add meg az e-mail címedet!

E-mail:   


 Keresés a cikkekben