kismamáknak, kispapáknak, anyukáknak, apukáknak...és az egész családnak
Az oldal megtekintéséhez minimálisan 1024x768-as felbontás javasolt!


Testvérem született!

Kistestvér születik  vedonoblog.hu RSS Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Megosztás a Twitter-en Google könyvjelző Digg del.icio.us

Megnyugtatásul: a testvérféltékenység túlélhető. És az a legviccesebb az egészben, hogy a testvérek eleinte még nem is sejtik, hogy az egyik legnagyobb ajándékot kapták azzal, hogy testvérek lehetnek. A testvér születés olyan nagy esemény egy gyermek életében, hogy akármekkora is a korkülönbség, nehéz feldolgozni. Hogyan tudjuk a helyzeteket jól kezelni? Hogyan tudjuk elsőszülöttünket minél előbb átsegíteni ezen az időszakon?


A gyermekek eleinte örülnek is meg nem is a kistestvér születésének. Persze ez természetes, hiszen még kicsik ahhoz, hogy az érzelmeiket megfelelő módon kezeljék. Örülnek, mert lehet kivel babázni, mert elmondhatják az oviban büszkén, hogy most már nekik is van húguk vagy öccsük, és mert tudják, hogy most már lesz kivel játszani otthon is. Nem örülnek, mert Anya mintha többet vagy csak a babával foglalkozna, mert sokszor a kicsit is magukkal kell vinni, ha mennek valahova; mert a legtöbben a kicsit akarják látni, mikor látogatóba jönnek, és mintha senkit sem érdekelné ezután, hogy vele mi van, és még lehetne folytatni a sort bőven. Nekünk, szülőknek nagyon nehéz megtalálni a helyes egyensúlyt, hiszen tudjuk, hogy a nagyobb gyermek most még több figyelmet igényel, de lelkiismeretfurdalásunk van, ha a kicsivel pedig nem törődünk annyit. Itt megsúgom, hogy a kicsinek előnye a nagyobb gyermekkel szemben, hogy biztos nem lesz elkényeztetve, mert rá szerencsére nincs annyi idő (így lehet például jó alvó, mert nem kapkodjuk fel, ha sír stb.). Másodsorban pedig a kicsinek az lesz a természetes, hogy testvére van, hiszen ő már együtt nő fel vele, és emiatt nem is tudja, tudhatja, tapasztalhatja meg, hogy mit jelent az, hogy az Anya figyelme most hirtelen kettéoszlik. Ez azt jelenti, hogy ő valószínűleg nem is igényel annyit, mint gondolnánk, örül annak a gondoskodásnak, figyelemnek, amit kap. Tehát a kicsi mellett minden további nélkül foglalkozhatunk többet a nagyobb gyermekkel, és kell is, hiszen a nagynak meg arra van szüksége, hogy csak ő legyen elsősorban a fontos. Ezért hasznos, ha meg tudjuk oldani, hogy csak vele menjünk bevásárolni, sétálni, játszótérre. Egyedül menjünk érte az óvodába, vagy bölcsödébe, üljünk le vele játszani, őt is babusgassuk. Segítség lehet a számára továbbá, ha mindent megbeszélünk vele, például, hogy miért szopizik a kicsi, és a nagy miért nem, hogy miért jönnek az emberek a kicsit csodálni, és a naggyal miért nem foglalkoznak annyit. Próbáljuk vele megszerettetni a kicsit úgy, hogy pozitívan állítjuk be. Például, hogy ajándékot hoz neki, vagy együtt örülünk vele, ha a kicsi rámosolyog, és kifejezzük, hogy azért történik ez, mert nagyon szereti a nagyobb testvérét stb.
Fontos, hogy ne legyenek elvárásaink a nagyobb felé: egy egy-másfél-két éves gyermek még játékbabaként kezeli a testvérét, ne bízzuk rá, figyeljünk, ne adjon neki apró tárgyakat, ne feküdjön rá. Egy nagyobb 3-4-5 éves testvértől pedig ne várjuk el, hogy besegítsen a csecsemőgondozásba. Ha szívesen teszi, hagyjuk, de ne használjuk kisanyukaként. Összefoglalva, beszélgessünk sokat a nagyobb gyermekkel, figyeljünk oda a jelzéseire, és szeressük nagyon, hiszen ő az első!


 


 


Új hozzászólás   2 hozzászólás

1  NOJ 2011-02-19  12:26

Kedves Márta! A terhességem 37. hetében vagyok, már nagyon készülődünk a kis pocaklakónk érkezésére.Már van egy két éves kislányunk, aki nagyon kötődik hozzám, de azért jól feltalálja magát másokkal is.19 hónapos koráig szoptattam, aztán a terhesség és az éjszakai nagyon gyakori felébredések és cicin alvások miatt leválasztottam, ami meglepően könnyen ment, talán ő is megkönnyebbült.Kapott ágyat, amit azóta használ is, bár az altatás azóta szinte a különböző próbálgatásokból és ötletekből áll. Jelenleg napközben mesén(DvD) alszik el, amióta nem tudom a pocakom miatt ölben elaltatni, este pedig vagy befekszünk a mi ágyunkba és ott olvasok neki, ami megint kevesebb vagy több nyűglődéssel jár, és ha elaludt, vagy marad egy ideig,(attól függ mennyire nyugtalanul alszik)vagy egyből átteszem a saját ágyába, ahol általában egyszer megébred és ha befekszek mellé, azonnal visszaalszik reggelig, vagy a tv előtt alszik el este is(ez szerencsére a ritkább).Ha meseolvasással altatom, akkor amikor már tényleg nagyon álmos, nyűglődik és engem gyömöszöl, odaszorítja a fejét a nyakamhoz, kényelmetlen helyzetben fekszik a mellkasomon, szinte úgy csinál velem, mintha egy pelenka vagy plüssállat lennék,amig el nem alszik.Van a közelében minden, de mégis engem gyömöszöl, és ha nemet mondok, vagy azt,hogy anyának fáj és nem jó, akkor felidegesíti magát és még jobban nyűglődik.Az apukájával csak úgy alszik el, ha én kimegyek és addig ordít utánam, amíg végül szinte elájul a sírástól.Tudom, hogy a cicin altatással értem el ezt, de szeretném, ha végre megtanulna aludni és pihenni, lehetőleg idővel önállóan.Ráadásul, nagy Mickey egér kedvelő, és van, hogy éjszaka azzal ébred zaklatottan, hogy a Mickey, a Mickey.Már szinte nem is engedjük hogy ilyen mesét nézzen, mert csak ezzel volt elfoglalva.Mit tegyünk vele? Több kérdésem is lenne, amik összefüggnek: Jelenleg egy szobában alszunk Blankával és a pici ágyát is ide rendeztük be, igaz van egy másik kis szoba is, de annak az átrendezése elég körülményes.Jó-e az, hogy így egy kupacban leszünk, és befolyásolja -e Blanka rossz alvása a kicsi remélhetőleg jó alvásának a kialakítását?Erre most nagyon szeretnék törekedni!Hogyan tudom elérni az összhangot(tudom, hogy nem megy egyből)hogy mindkét gyermekem ki tudja pihenni magát és később önállóan egy szobában tudjanak lenni? Válaszodat és segítségedet előre is köszönöm! Üdv: Noémi
Homor Márta 2011-02-22  22:14

Kedves Noémi (NOJ)!
Blanka korában a legtöbb gyermek sokkal jobban ragaszkodik az édesanyjához, sokkal inkább vele érzi a biztonságot, annak ellenére, hogy már egyre önállóbbak, egyre jobban nyitnak mások felé is. Mivel testvére is fog születni hamarosan, ez még inkább fokozódhat nála, hiszen hallja, érzi, tudja a beszélgetésekből, a készülődés izgalmából, hogy még valakivel osztoznia kell majd. Ez mind természetes. Amit tenni tudsz: amikor ezt igényli, amennyire csak tudod, add meg neki, viszont bizonyos helyzetekben érdemes segíteni őt az érzelmi önállóságban is. Ez alatt azt értem, hogy elalváskor vagy egy kis puha takarót, vagy egy ruhadarabodat, esetleg azt a pulcsit, ami épp rajtad volt add neki oda, vagy nálunk a lányom törülközője tölti be ezt a funkciót, hadd gyömöszölje, ahogy szeretné, mert ez akkor is biztonságot jelenthet számára, ha már nem vagy ott mellette. Ha – ahogy írtad – nyüglődik már a fáradtságtól, de még szeretné, hogy ott legyél vele, akkor próbáld elmondani neki, hogy most elmész tenni a dolgodat (érdemes konkrét tevékenységet megnevezni, pl. elpakolsz a konyhában) és aztán visszajössz és megnézed őt, és tegyél is így, várhatóan sokkal hamarabb elalszik majd. Érdemes még annyi fényt is engedni szobába, hogy lásson, mert ebben a korban a sötétségtől való félelem is megjelenhet.
Gyakran találkoztam/találkozom olyan esettel, hogy a kisded akkor alszik el könnyen, ha nincs senki a szobában. Persze a kicsik gyakran próbálkoznak mindenféle ötlettel ott tartani a szülőt, de ez csupán egy természetes ragaszkodás, miközben az elalváshoz pedig arra van szükségük, hogy senki ne legyen a környezetükben.
Ha egyelőre nincs más megoldás, az egy szobában alvást is megtanulják, megszokják majd a gyerekek, de az biztos, hogy külön szobában könnyebben és gyorsabban menne. Az elkövetkező hónapokban ez még nem lesz egyszerű, de nyáron azért gondoljátok át, nincs-e egy kis lehetőség a kisszoba átrendezésére.
Remélem tudtam segíteni ezekkel a gondolatokkal! Jó készülődést, szép szülést és örömteli napokat kívánok hamarosan már négyesben…. :-)


A hozzászóláshoz kérem add meg az e-mail címedet!

E-mail:   


 Keresés a cikkekben