kismamáknak, kispapáknak, anyukáknak, apukáknak...és az egész családnak
Az oldal megtekintéséhez minimálisan 1024x768-as felbontás javasolt!


Óvodai izgalmak

Közösségbe megy  vedonoblog.hu RSS Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Megosztás a Twitter-en Google könyvjelző Digg del.icio.us

Már mindenhol arról lehet hallani, hogy hamarosan kezdődik az óvoda és az iskola. Már többségében tudják a szülők, mit kell majd megvenni, bevinni, beszerezni, mikor lesz az ebédbefizetés stb. De hogyan készülgetnek azok az alig három, vagy éppen három, vagy már akár négy éves apró gyermekek és szüleik, akik most kezdik először a közösséget, most ülnek fel először az oktatási rendszer bűvös szekerére?


Ilyenkor már minden szülő tudja, hova vették fel a gyermekét, ha sikerült egyáltalán bejutni valamelyik intézménybe, a gyermekek pedig tudják, hogy sok új játék lesz, az udvaron játszótér, és talán azt is sejtik, hogy ott nem lesz velük anya. Anyaként attól izgulhatunk többek között, hogy hogyan fogjuk tudni ott hagyni a csoportban a gyermekünket, amikor otthon már annyira összeszoktunk, hogyan fog reagálni az ottani napirendre, be tud-e majd illeszkedni, fog-e játszani a társaival, szót fogad-e majd az óvónéninek, vagy esetleg otthon még csak két hete szobatiszta, nem lesz-e gond ezzel az óvodában? Elsősorban ne mondjunk neki olyan érzelmi mondatokat, melyekkel esetleg megnehezítjük az elszakadást! Továbbá fogadjuk el gyermekünket olyannak, amilyen, az esetleges ügyetlenségével, a zárkózottságával, vagy a még bizonytalan szobatisztaságával együtt. Bízzunk benne, és ezt érzékeltessük is vele. Fontos, hogy ne érezze, hogy elvárjuk tőle, jó legyen, szót fogadjon, ügyes legyen vagy okos, mert úgysem lesz az, úgy meg még kevésbé, ha érzi, hogy valami olyan elvárásnak kell megfelelnie, aminek nem biztos, hogy tud. Beszélgessünk majd vele sokat, adjuk meg a lehetőséget, hogy magától meséljen, dicsérjük a sikereit, örüljünk vele az örömeinek! A 3-4 éves gyermekek általában nagyon várják az óvodát, különösen akkor, ha van nagyobb testvérük, aki szeret oviba járni, vagy voltak nyílt napon, ahol megláthatták a sok-sok érdekes játékot. De annak ellenére, hogy várják, készülnek, mégis nagyon izgulnak ők is. Ezt sokszor lehet, hogy szóban nem fejezik ki, csak esetleg onnan gondolhatjuk, hogy újra bepisilnek, vagy valamilyen fájdalomra panaszkodnak, vagy valamelyest megváltoznak, úgymint nem akarnak szót fogadni, sokszor kiborulnak, bezárkóznak, „rosszalkodnak”. Ilyenkor ne emlegessük sokat az ovit, figyeljünk rá lehetőségeink szerint jobban, beszéljük vele a bepisilésről, de ne fenyegetőzzünk az óvodával.
Tudnotok kell még, hogy különösen a kiscsoportos korúak sokkal hamarabb elfáradnak a rengeteg új élmény kapcsán, ezért is bírja nehezebben az immunrendszerük az első évet. Figyeljük őt és, ha már fáradtnak tűnik, vagy nem szeretne menni, nem akar felkelni annak ellenére, hogy időben lefeküdt, pihentessük meg egy napra; akár a hétvégét megtoldva pénteken vagy hétfőn maradjon otthon. Így várhatóan nem az lesz a tendencia, hogy egy hetet jár, és két hetet otthon tölt betegen. Minden gyermek alkatilag, érzelmileg más, sokan vannak, akik nehezen bírják az első évet. Ilyenkor ne essünk kétségbe, fogadjuk el, keressük a megoldást, és gondoljunk arra, hogy minden évben egyre többet fog tudni járni, egyre inkább igazi óvodás lesz, akire maximálisan büszkék lehetünk.
 


Új hozzászólás   2 hozzászólás

1  Dóra 2009-09-13  14:47

Szia Márti, Blanka lányom augusztusban lett 3 éves, a múlt héten kezdte az ovit. Mivel miniovis volt már egy éve, azaz heti 2-3 délelőttöt járt 6-8 fős mini-közösségbe, azt találtuk ki, hogy nyáron főként velem jár fel ismerkedni az oviba, 3-4-szer jártunk ott, játszottunk a csoportszobában és az udvaron, de a csoportjával még nem tudott megismerkedni. Az elejétől fogva reggel a férjem vitte és délután én mentem érte (öcsivel általában), ez volt a miniovis bevált rendszer. Az alig két hét alatt, amit eddig járt egyetlen reggel pityergett egy kicsit, az ottalvások során is, csak egyszer sírdogált utánam. Igaz, az első délelőtt nem pisilt, hazáig visszatartotta, de később ilyen nem fordult elő. Az óvónők elmondása szerint nagyon csendes, nem kezdeményez, nézelődik, megfigyeli a többieket - vegyes csoportba került, 3,5-4 évesek közé, öt új pici érkezett csak a csoportba. Tudom, hogy ő nehezen oldódó típus, és ez még normális így, mármint, hogy nem sírt és hogy most visszahúzódó, csak attól tartok, hogy amiatt, hogy őt nem vigasztalták annyit az óvónők nem alakul ki velük kötődése és "magányos farkas"-ként fogja végezni. Mennyi ideig normális ebben a korban, hogy ennyire visszahúzódó legyen egy új közösségben és elvárhatom-e az óvónőktől, hogy segítsenek neki barátot találni, vonják be a közösségbe? Tudok-e valamit én tenni az ügy érdekében, illetve mire érdemes odafigyelni ebben a helyzetben? Köszönjük a segítséget: Blanka, Andris és anyukájuk Dóra
Homor Márta 2009-09-14  17:25

Kedves Dóra! Nagyon jó és összetett a kérdésed, megpróbálok mindenre választ adni. Ahogy Te is jól látod, bár egy kis megerősítés gondolom, jól jön, hogy az hogy visszahúzódó, nem kezdeményez, csendesen inkább megfigyel, az teljesen természetes egy kis friss óvodásnál. Mindenképpen jó, hogy látogatott már gyermek közösséget, de ilyen nagy létszámút, csupa nagyobb és idegen gyermekkel még nem. Pontosan ezért időt kell hagyni számára, hogy megszokja, beilleszkedjen, megkedvelje őket és megkedveljék, és aztán kezdeményezzen és bekapcsolódjon. Az idő lehet néhány hét, vagy 2-3 hónap, vagy akár egy év, mind normális. Meglátod, jövőre már ő fogja pátyolni a kicsiket. Az óvónők, amennyire szükséges biztosan odafigyelnek, a legkisebbekre különösen, hiszen nekik kell a legtöbbet tanulni a közösségi életről. Megnyugtatásul megsúgom azt is, hogy egy 3 éves gyermek még a legtöbbször egyedül játszik, illetve a többi gyermek mellett. 4-5 éves korban kezdenek el együtt játszani, barátokat találni…. Az óvodai élet érzelmileg és társas kapcsolatok szempontjából is teljesen új korszakot jelent a gyermekek számára. Már nem biztos, hogy ott van valaki mellette, amikor megbántják, ha elveszik a játékát, ha nem akarnak vele játszani stb. Ez mind nem baj, bízz benne, hogy meg tudja oldani maga is a szituációkat, és megtanulja az érzelmeit önállóan kezelni. Mindez rengeteget számít a személyiségfejlődésében. Amit Te tudsz tenni, hogy beszélgetsz vele sokat! Próbáld meg őt nem kikérdezni, faggatni, hanem beszélgetni vele arról, hogy érezte magát, kivel játszott, mit csináltak stb. A gyerekek nagyon őszinték, így biztos el fogja mondani, ha valami a lelkét nyomja, és ha úgy érzed, hogy az gond, nyugodtan beszéld meg az óvónőkkel.
A hozzászóláshoz kérem add meg az e-mail címedet!

E-mail:   


 Keresés a cikkekben