Nevelési kérdések 

Talán már mindenki találkozott olyan gyermekkel, aki boltban, bevásárlóközpontban kitartó hisztivel követelt valamit, amit a szülei nem akartak neki megvenni. Aztán a legtöbben, figyelve a történteket, azt láthattuk, hogy a gyermek akkor nyugodott meg, amikor azt megkapta. Mennyire vagyunk felelősek az effajta szituációkért? Hol botlunk meg a nevelésben, hogy akár ide is eljuthatunk? Senkinek sem hiányoznak az összehúzott szemöldökök, a csóváló fejek, a gúnyos megjegyzések a boltban egy ilyen eset után. Hogyan előzzük meg?  Tovább...

A következő téma nálunk olyannyira aktuális, hogy most nem is tudnék másról írni. Gondoltam, egyszer strigulázni fogom, hogy naponta hányszor hangzik el nálunk az, hogy „nem szabad”, aztán arra fogok törekedni, hogy minden nap kevesebb legyen az eredmény, mert úgy biztos, hogy a gyermekünknek és nekünk is jobb. Erre végül nem került sor, de mégis kevesebb a tiltás és ez által nem csak a gyerkőc, hanem mi is nyugodtabbak vagyunk. A módszer, amely nálunk bevált, itt található:  Tovább...

Az időjósok egyre gyakrabban emlegetik a kemény fagyokat. De hát nem is vártunk mást, hiszen jön a tél, már az óraátállításon is túl vagyunk. Sajnos lassan vége a hosszú sétáknak, a játszóterezésnek, a biciklizésnek, a kismotoros száguldásoknak és a piknikezésnek. Nem baj, azért otthon is jó, mondanám, hogy télen a legjobb, de bizony a gyermek(ek) mellett nem biztos, hogy oda tudunk húzódni egy izgalmas könyvvel, takaróval és egy csésze forró teával a kandalló mellé, hanem sokkal több dolgunk van, például, hogy kitaláljuk mit is kezdjünk a zizi, ahogy a nővérem szokta mondani, illetve kilométerhiányos lurkókkal. Ilyenkor gyakran a legegyszerűbb megoldásnak tűnik, hogy leültetjük őket a tévé elé, attól talán egy kicsit megnyugszanak. Csak, hogy ez nem biztos, hogy mindig így van.  Tovább...

Valószínűleg mindannyian kiegyensúlyozott, boldog gyermek(ek)et szeretnénk nevelni. Leizzadva mindent próbálunk ennek érdekében megtenni, tanácsokat kérünk, megkérdezünk szakembereket, elvisszük a gyermeket pszichológushoz, próbálunk következetesek, türelmesek lenni. Ha úgy érezzük már, hogy sínen vagyunk, túl vagyunk rajta, újra borul minden. Néha úgy érezzük, hogy minden erőfeszítésünk ellenére, mégis kezelhetetlen a gyermekünk. Miért? Mi lehet az oka?  Tovább...

Ez a két fogalom a gyermeknevelésben erősen összefügg, de mégis teljesen másról szól. Ahogy a gyermekünk életében egy éves kor után az önállósodás folyamata egyre inkább meghatározóvá válik, egyre több az akarati megnyilvánulása. Egyre jobban próbálja megismerni a határokat, legalábbis, ha mi is segítünk neki ebben, egyre több mindent szeretne egyedül elvégezni. Többször ez olyan helyzetekben is megvalósul, ami meglehetősen bosszantó a számunkra. Ilyen például, amikor nem akar elindulni, pedig sietnünk kéne. Nem akar felöltözni, vagy nem azt a ruhát akarja felvenni, amit mi szántunk neki. Vagy nem akar fürödni menni, vagy hazajönni a játszótérről és még sorolhatnám. A következményeket már ismeritek, erről beszélgettünk az előző bejegyzésben. De mit kell tennünk, ha az akarata nem az ellentmondásról szól, hanem kudarcba fullad?  Tovább...

Az első évben csodáltuk a babánkat, milyen szépen fejlődik, már mennyi mindent tud, egyre ügyesebben mozog. Néha vagy sokszor sírt, de általában meg tudtuk nyugtatni, ha nem, akkor ráfogtuk, hogy fogzik. Négykézláb mászva megtalálta a konnektort és a számítógép zsinórokat, mi kitartóan tanítgattuk, hogy nem szabad odamenni, de gyermekünk nem fogadott szót, mi meg tudomásul vettük, hogy még nem érti, és elhoztuk onnan. Így eltelik valahogy az első év, és elmeséljük mindenkinek, hogy milyen aranyos, kedves, mosolygós gyermekünk van. De mi történik, amikor hirtelen mindez megváltozik? Hova lett a mi kedves, mosolygós, aranyos gyermekünk? Hova lettek a bevált nevelési elvek? Elrontottunk esetleg valamit? Beszéljünk róla!  Tovább...