kismamáknak, kispapáknak, anyukáknak, apukáknak...és az egész családnak
Az oldal megtekintéséhez minimálisan 1024x768-as felbontás javasolt!


A nevelés néhány alapfeltétele

Nevelési kérdések  vedonoblog.hu RSS Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Megosztás a Twitter-en Google könyvjelző Digg del.icio.us

Valószínűleg mindannyian kiegyensúlyozott, boldog gyermek(ek)et szeretnénk nevelni. Leizzadva mindent próbálunk ennek érdekében megtenni, tanácsokat kérünk, megkérdezünk szakembereket, elvisszük a gyermeket pszichológushoz, próbálunk következetesek, türelmesek lenni. Ha úgy érezzük már, hogy sínen vagyunk, túl vagyunk rajta, újra borul minden. Néha úgy érezzük, hogy minden erőfeszítésünk ellenére, mégis kezelhetetlen a gyermekünk. Miért? Mi lehet az oka?


Vannak dolgok, melyek ritkán kerülnek szóba akkor, ha a nevelésről beszélünk, mégis elengedhetetlen alapfeltételei annak, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, szófogadó gyermekünk legyen.


1. Legyünk ugyanazokban a kérdésekben mindketten következetesek!
Ez azt jelenti, hogy beszéljük át a társunkkal, lehetőség szerint minél több dolog, helyzet esetében, hogy mi az, ami megengedett, és mi az, ami nem. Például az egyik szülő megengedi, hogy kipakolja a zoknis fiókot, a másik nem. Vagy például az egyik megengedi, hogy sapka nélkül induljanak el a játszótérre, a másik nem. Vagy az egyik megengedi, hogy egyedül szórja rá a gyermek a porcukrot a túró gombócra, a másik nem. Rengeteg ilyen példa lehet, amit aztán a gyermek pillanatok alatt kihasznál, és ahhoz a szülőhöz fog menni, amelyik engedékeny, és a másik szülőnél meg el kezd hisztizni.  Próbáljunk meg ebben egymással kompromisszumot kötni, és ha néha látjuk, hogy valamelyikünk bizonyos oknál fogva szigorúbb, akkor hagyjuk szó nélkül és fogadjuk el akkor is, ha esetleg abban a pillanatban nem osztjuk a véleményét.


2. Ne tegyünk különbséget a gyermekeink között!
Természetesen ez már kisded, óvodás, kisiskolás gyermekre vonatkozik, akik már értik, hogy mit mondanak nekik. A gyermekek függetlenül attól, hogy mekkorák, és hogy fiúk vagy lányok, ugyanúgy nyitottak a világra, és ugyanúgy szeretnének minden megismerni, felfedezni. Érzelmileg sérülhet az a gyermek, akit azért nem engednek valamit csinálni, valamiben részt venni, mert kicsi vagy nagy, vagy mert fiú vagy lány. Hagyjuk őket kibontakozni, és ha nem szeretnénk, hogy egyik vagy másik ebben vagy abban besegítsen, akkor egyiknek se engedjük meg! Például, ha egy fiú a sütésnél akar segédkezni, engedjük oda. És ha egy lány szintén ott nyüzsög a barkácsolásnál és szeretné ő is a szögeket adogatni az apjának, hát tegye!


3. Mutassunk jó példát!
Nevelési probléma szokott még lenni, hogy a gyermek nem szeret fogat mosni, nem akar felöltözni, inkább lustálkodna, vagy válogatós az étkezésnél, vagy hisztizik az édességért stb. Mutassunk példát! Nagyon fontos! Tudom, hogy nehéz, de a szülői, apai és anyai példa kisgyermekkorban elengedhetetlen! Az lesz a természetes számára, amit a szülei és ahogy a szülei tesznek. Ha mi viszont bizonyos helyzetekben gyengék vagyunk, milyen alapon várjuk el a gyermekünktől, hogy ő pedig erős legyen? Például, ha mi elhanyagoljuk a fogmosást, vagy lustálkodunk, feltűnően nehezen, nyögések közepette kelünk fel (nem a hétvégi családi lustizásról van szó), és jó későn sikerül felöltöznünk, vagy bizonyos ételeket nem szeretünk, és azokat félretoljuk, nem esszük meg, szóvá tesszük, vagy pedig gyorsan nassolunk valamit a gyermek szeme láttára, mert éppen megkívántuk, az mind negatív példa gyermekeink életében.


Próbáljunk gyengeségeinken dolgozni, beszélgessünk sokat a társunkkal ezekről a kérdésekről, és hamarosan láthatjuk, hogy máris könnyebb dolgunk van a neveléssel.


Új hozzászólás   4 hozzászólás

1  anya 2010-04-07  22:47

Kedves Márta!

Van egy 5 éves fiunk, akivel pár hónapja voltam státuszvizsgálaton. Mindenben megfelel az élekorának, csak annál a kérdésnél tér el, ami a dühkitöréseket illeti. Nem tudom, nevelési tanácsadóba vigyük-e el, vagy várjunk inkább, hátha javul, de nehezen kezelhető, szófogadatlan, hisztis fiúcska. A napi rutin dolgokat, pl. öltözés, fogmosás, stb. csak hosszas könyörgés, végül kiabálás-szidás után teszi meg (tőlünk nem ezt látja), enni csak pár dolgt eszik szívesen, így az esti közös étkezések is folytonos veszekedéssel telnek, hogy egyen már. Szinte mindenben ellenkezik, amiben tud, s ha valami nem tetszik neki, oda-odacsap, ordít, toporzékol, nem tud uralkodni magán. DVD-t csak válogatott meséket néz, TV-t egyltalán nem, nyáron meg DVD-t se nagyon. Van egy 2 éves húga, akire valalmelyest féltékeny, de szerintem nem vészes. Próbálok vele kettesben lenni, ezt ellensúlyozandó, állatkertbe vittem, vagy csak úgy sétálunk, kutyát sétáltatunk. Mi lehet a baj? Vigyem szakemberhez, vagy majd túllesz rajta?

Köszönettel: Erika
Homor Márta 2010-04-09  22:53

Kedves Erika (anya)!A leírása alapján úgy látom, hogy Kisfia egyszerűen csak minden lehetőséget megragad, hogy felhívja magára a figyelmet, hogy kivívja az odafigyelésüket. Ez teljesen természetes, és összefügghet a testvérféltékenységgel, de önmagában is gyakran előfordul. Nagyon jól teszi, ha külön is foglalkozik vele, programokat csinálnak, de a legfontosabb, hogy azt az utat találja meg hozzá, amire ténylegesen szüksége van. Ebben segítenek az úgynevezett szeretet-nyelvek, talán már hallott róla, könyv is jelent meg (Gary Chapman-Ross Campbell: Gyerekekre hangolva). Hiszen lehet, hogy nem a külön programok és a csak vele való foglalkozás, hanem az apró ajándékok, vagy az odabújás, ölelés, simogatás, vagy az elismerő szavak, gyakori dicséret, vagy pedig egyszerű szívességek, melyeket Önök érte tesznek, ad neki szárnyakat és változtatja meg a viselkedését. Azon kívül próbáljanak meg a nap rutin területén másként közeledni hozzá. Például lehet fogmosáskor tévémacisat játszani, öltözéskor lelkesíteni, hogy milyen jó, hogy már nem kell annyi ruhát felvenni, vagy vegye fel ezt vagy azt a pólót, mert ez mennyire fog tetszeni az ovis társainak. Az étkezések alkalmával is próbáljanak meg ne az evésével foglalkozni, hanem valami kedves dologról beszélgetni, együtt nevetni közben. Meglátják, sokkal gyorsabban el fog fogyni az étel, mint gondolnák :-) Egy kis kreativitás és rengeteg türelem kell hozzá, de rövid időn belül változhat gyermekük hozzáállása.
A nevelési tanácsadókról nagyon jó tapasztalatom van. Mindenképpen biztatom Önöket, hogy keressék fel, mert ott több lehetőség van ezekről a problémákról beszélgetni.
2  Berkeczi 2010-09-20  19:23

Kedves Marta! 15 honapos unokam.....3-4 eszik tapszert nap- ponta...mellette gyumolcs es fozelek...minden ejjel fe- ebred es akkor is tapszert kap igaz mar a lanyom probalja az ejtszakai mennyiseget fokozatsan leredukalni...arra hivatkozik...nem iszik eleg vizet....es ugy gondolja a tapszerbe vitamin is van...koszonom a segitseget...sok szeretettel udvozlom...szep napot...B.Maria
Homor Márta 2010-09-22  21:28

Kedves Berkeczi Mária!
Az unokájának kb. 4-6 dl folyadékra van szüksége egy nap, ebbe beletartozik a reggeli és esti tápszer, ami átlagosan fedezi is ezt a mennyiséget. Ha napközben még néha iszogat egy-két korty vizet, természetesen többször kínálni kell, akkor az mindenképpen elég. A legtöbb gyermeknél gond ebben a korban, hogy nem iszik, de ha van vizeletes pelusa és nincs kiszáradva a szája, akkor aggodalomra nincs ok, viszont továbbra is próbálkozni kell. Ha már többféle gyümölcsöt, zöldséget, húst és tejterméket is fogyaszt, akkor vitaminhiánya biztos nem lesz. Amit tenni tud: nyugtassa meg a lányát, és biztassa őt!

A hozzászóláshoz kérem add meg az e-mail címedet!

E-mail:   


 Keresés a cikkekben