kismamáknak, kispapáknak, anyukáknak, apukáknak...és az egész családnak
Az oldal megtekintéséhez minimálisan 1024x768-as felbontás javasolt!


Kisdedkori konfliktusok - mit tegyen a szülő?

Nevelési kérdések  vedonoblog.hu RSS Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Megosztás a Twitter-en Google könyvjelző Digg del.icio.us
Az a szülő, aki 1-3 éves korú gyermeket nevel, biztosan találkozott már - elsősorban a játszótéren - azzal a jelenséggel, hogy csemetéje egy bizonyos játék, vagy tárgy miatt konfliktusba keveredett egy másik gyermekkel. Észrevesszük-e egyáltalán ezeket és ha igen, hogyan reagáljunk rá? Mikor kell, és mikor nem kell beleavatkozni?
Már szinte megszoktuk, hogy aki motorral vagy babakocsival érkezik, vagy egy játék babát, kisautót, vagy labdát hoz a játszótérre, annak használatára bőven akad vevő. Hiszen a másik játéka mindig érdekesebb, mint a mienk, és hiába van kismotorunk nekünk is otthon, olyan biztosan nincs, mint a másik gyermeknek.
Ahogy gyakran esik szó a fizikai, értelmi, érzelmi fejlődésről, ne felejtsük el, hogy a társas viselkedést is meg kell tanulni a gyermeknek. Nagyon fontos azt is szem előtt tartanunk, hogy a gyermekünk kiegyensúlyozott, egészségesen szocializált, a társadalomba könnyen beilleszkedő viselkedésének elsajátításáért is felelősek vagyunk.
Jó végre beszélgetni a játszótéren, gyermekfoglalkozáson találkozni egymással, de fél szemünk mindig a gyerkőcön legyen. Ha probléma nélkül cserélnek játékot, vagy adják oda egymásnak, amit a másik elvesz, vagy esetleg már elkér, akkor természetesen hagyjuk szó nélkül őket és örüljünk, hogy már kapcsolatba lépnek egymással és milyen ügyesen megoldják. Ha viszont elindul a huzavona, vagy különösen, ha az egyik elkezd kiabálni, vagy sírni, azonnal közbe kell lépnünk. Ha a mi gyermekünk az, aki kérés nélkül elvette a másik játékát ezzel neki szomorúságot okozva, nyomatékosan és határozottan mondjuk el neki, hogy kérés nélkül nem veszünk el semmit, és adja vissza a másik gyermeknek, hiszen megbántotta őt.
A „kérés” fogalmát már attól kezdve kötelességünk tanítani a gyermeknek, mihelyt odahoz nekünk valamilyen tárgyat. Lehet ezt játékosan, mondókaszerűen is gyakorolni otthon: kérem-köszönöm-tessék, illetve: „megnézhetem?”, „játszhatok vele”? stb.
Ma divatos olyan mértékben szabadon nevelni, hogy egyáltalán nem szólunk bele ezekbe a szituációkba. Ezzel azonban azt érjük el, hogy gyermekünket ki fogják közösíteni az óvodában, iskolában, menekülni fognak tőle a társai, és komoly magatartási problémái adódnak.
Figyeljünk oda gyermekeinkre és segítsük őket abban, hogy kialakuljanak bennük a társas együttélés helyes normái, hogy később bárhol, bármilyen körülmények között megállják a helyüket, és boldogok legyenek!


Új hozzászólás   6 hozzászólás

1  Berkeczi 2011-01-04  16:57

KEDVES MARTIKA SOK SZERETETTEL UDVOZLOM ES BOLDOG UJ ESZTENDOT KIVANOK ! TELJESEN MASROL....KERDEZNEK...
18 HONAPOS UNOKAM NEM RAG CSAK A PEPES ENNIVALOT FOGADJA EL..ALLANDOAN PROBALJUK NAPROL NAPRA.....A MASIK DOLOG ...MOSTANABA..RAKAPOTT ARRA ....HOGY CSIKORGATJA ..OSSZEDORZSOLI A FOGACSKAIT...HA ESZRE-VESZEM MEGFOGOM AZ ALACSKAJAT... ES MONDOM NEKI NEM SZABAD...amire viszont buszke vagyok..ha elmondhatom.. ..viszont meg kell mondanom...
NEM BESZEL..SZAVakat mond... nem tul sokat.. .viszont a betuket ismeri es ha megkerdezem..hogy milyen betu megmondja..tudja az abc-et....es vannak szavak kartonlapra irva orr ful szaj.erintsd meg a hajad....kezeket fel es ezeket sejpitve... kimondja vagy ha nem akkor feltartja a kezet es egyszoval mutatja mit jelent...nagyon fogekony es allandoan olvasni ..irni...egyszoval tanulni vagy..Draga Martika..szeretnem..ha hozzaszolna ...ezekhez a dolgokhoz...lehet csak nekem nagyinak...mond tobbett...az en gyermekeim..is jo tanulok voltak...de ok leginkabb csak jatszottak ilyen pici korban...meg annyit nincs eroltetve semmi...O a kezdmenyezo...hozza a konyvet vagy a rajzfuzetet...hogy foglalkoztatast kivan...minden jo es megegyszer Sok Sikert ..Egeszseget...es Boldogsagot..... Maria
Homor Márta 2011-01-08  18:01

Kedves Mária!
Örülök a jó híreknek, és hogy a kis unokája már ennyi mindent tud, gyorsan megy az idő. 
Nagyon jól teszik, hogy minden nap próbálnak neki darabos ételt adni, érdemes elsősorban könnyen rághatóval kezdeni (kenyérbél, banánkarikák, kölesgolyó stb.) Fontos a következetesség is, tehát, ha nem akarja megenni a darabos ételt, akkor se kapjon mást helyette, amit könnyen megeszik. Hiszen, ha tudja, hogy úgyis megkapja pépesítve, természetes, hogy nem fogja megenni darabosan.
Ha szavakat mond és mindent megért, akkor tökéletes a beszédfejlődése, ennél többet nem kell tudnia.
A fogcsikorgatás egy rossz szokás, majd abbahagyja magától is, ez most újdonság neki. Mindenesetre az én meglátásom szerint, jobb, ha nem vesznek róla tudomást, hiszen akkor neki sem lesz értelme egy idő után csinálni.
2  NOJ 2011-01-14  11:25

Kedves Márta! A jelenlegi problémám elég összetett! A kislányunk feb. elején tölti a két évet, alapjában nyugodt és elég önálló gyerek, minden érdekli, de nem kell folyton a sarkában lenni.Az akaratát már próbálgatja egy ideje, de úgy érzem eddig jól kezeltük a helyzeteket, vagyis inkább én, mivel a párom csak este van itthon így nem töltenek sok időt együtt. Az esti fürdés után jót játszanak, birkóznak, de ha már altatás van, ami sajnos sokáig elhúzódik,már csak velem akar lenni, és reggel is engem keres hiába apa még otthon van.Puszit is csak akkor ad búcsúzáskor, ha én mondom, vagy olyan kedve van.Sokáig az volt a véleményem, h.nem érdemes erőltetni ezt a puszi adást, főleg mindenkinek, és rá hagytuk, de most már nem tudom...Én 32 hetes terhes vagyok, jól bírom eddig, de már előre félek, h. hogyan lesznek meg, ha nem leszek otthon.Jó lenne őket közelebb hozni! Köszönöm, Noémi!
Homor Márta 2011-01-16  21:12

Kedves Noémi (NOJ)!
Értem mire gondolsz, de emiatt egyáltalán nem szükséges aggódnod, mert így természetes. Ha minden este találkozik az édesapjával, tényleg ő fürdet, együtt mókáznak, stb. semmi gond nem lesz. Ebben a korban sokkal jobban igénylik az anyai ölelést, foglalkozást, altatást, és az jelent nekik biztonságot, ha szólítják anyát, és jön. A puszi adást egyáltalán nem szabad erőltetni, nem minden gyermek ad szívesen mindenkinek egyformán puszit, és ezt el kell fogadnunk.
Biztos, hogy valamilyen szinten megviseli majd az a néhány nap, amíg a kórházban leszel, de ez akkor is így lenne, ha sokkal több időt töltene az édesapjával. Addig is érdemes vele róla beszélgetni, többször elmondani neki, hogy mi lesz a helyzet, hogy ne érje váratlanul. Az is fontos, hogy ilyenkor szóba kerüljön, milyen szuper jó lesz apával, és milyen jól fogják addig magukat érezni, amíg a kórházban leszel, de biztosítsd arról, hogy majd sietsz haza. Éreznie kell rajtad, hogy nem aggódsz, és bízol bennük.

3  Kriszta 2011-03-01  15:50

Kedves Márta ! Gyerekem január óta bölcsődés kettő éves , kb.két három hetet járt a betegségek megkezdése miatt .Kicsit felborult nálunk a rend és feje tetejéről nem tudom hogy rakjam rendbe. A fő problémám hogy természetesen megtanult ütögetni csipkedni azt is tudom kitől és mondták is a nevelők hogy bizony ez így van.Igen erről kezdem leszoktatni mert úgy látom az újdonság erejével hat és csak néha csinálja csinálta. A nagyobbik baj hogy csak délelőtt jár egyenlőre tehát kb 12 körül megyek érte és a nagy többségben nem akar délben vagy délután aludni.Ezért megy a harc. A harc azért mert, kiságyas alvás a betegség óta szinte elfelejtődött illetve ahogy beraktam mikor meggyógyult rögtön ordítás így hát kivettem majd velem alvás próba könyv olvasás mint ahogy este fél egy óra és alszunk.De ez hellyel közzel nem ment. Ne harcoljak vele ? Hagyjam hogy ne aludjon ? Mondjuk akkor meg olan nyűgös hogy alig tudja megvárni a hét órai fürdést. Vagy megint kezdjem el sírások közepette rögtön ebéd után-és a bölcsi után betenni a kiságyba és majd visszaszokik? A többi nehézség a kor sajátosságai :))) Nem mindig akar hallgatni a nyugodt szóra .Utálom felemelni a hangom és néha nem birom ki.Mit csináljak ? Mindenre nem a válasz . Akaratoskodik , nem akar a szobájában összepakolni , nem hagy beszélgetni az apjával mikor hazajön stb. Hát én nem tudom? Kinövi és addig ez egy harc lesz ? Vagy mit tegyek Ön szerin? A türelmemet hol én hol az apja veszti el és akkor felemeljük a hangunkat ő pedig próbálta már sarokkal ami kissé bevált de hát két éves lány? Akkor is ? Nagyon sokat olvastam spock könyveket is ahol következetességre intenek meg ne kiabáljunk sokszor mert a gyerek egy idő után immunis lesz rá? De mindig arra a következtetésre lyukadok ki hogy ugyanez játszódott le a szüleim és én köztem csak a kis korra nem emlékszem ők meg nem mondják mi volt. Arra emlékszem csak hogy nagyon hisztis akaratos gerek voltam én is mint a lányom -sokkal jobban-és aputól kaptunk egy párat . Én nem akarom fizikai tettekkel fenyiteni a lányom de nagyon sokszor vissza kell fognom magam! Borzasztó ez az érzés soha nem gondoltam volna .Adjon tanácsot .írok még ha kérdése lenne esetleg hozzá még. Nem akarok gyerek psichológushoz mennni. Úgy érzem egyébként hogy félek a sirásaitól és szinte megzsarol a hisztijével így most már ugy érzem többet engedek mint kisebb korában. Köszönettel Várom válaszát
Homor Márta 2011-03-05  18:00

Kedves Kriszta!
Mindenekelőtt nagyon fontos tudnia, hogy egy kétéves gyermek még nem rosszalkodik, nem tudatosan viselkedik úgy, ahogy. Ez az év, ami most következik nála a dackorszak meghatározó időszaka, ami az érzelmi fejlődés egyik alappillére. A lényeg csupán abban rejlik, mi hogyan reagáljuk le. Igen, tudom, ez a legnehezebb, de szinte minden ezen múlik. Egy kétéves gyermek ellenkezésének, hisztijének legfőbb oka, hogy nem érzi jól magát, ami elsősorban attól szokott lenni, hogy fáradt, vagy túl sok inger éri, vagy a figyelemre vágyik. Mivel a bölcsőde újdonság számára, valószínűleg annyira túlfárad a sok élménytől, felpörög, hogy ezért nem akar aludni délután. Aztán egyre fáradtabb, így egyre rosszabbul érzi magát a bőrében, így jön a többi következmény. Tehát mindenképpen javaslom, hogy szépen természetesen, mint azelőtt, tegye le aludni ebéd után, akár maradjon ott mellette. Próbálja meg megértetni vele, hogy ez miért fontos, illetve előre vetíteni neki, hogy mi minden lesz jó délután, ha alszik egy kicsit, pl. együtt játszás. Altatáskor ne reagáljon rá, csak üljön, nyugodtan, csöndben mellette.
Valóban nagyon fontos a gyermek érzelmi biztonsága érdekében a következetesség, és hogy ismerje a határokat. Azért mond a kislányuk mindenre nemet, mert az Önök határait feszegeti. Minél jobban felbosszantja Önöket, annál jobban fog ellenkezni. Próbálja elmagyarázni neki, hogy miért nem enged meg valamit, értse meg a kicsi érzelmeit („tudom, hogy ezt neked most nehéz elfogadni”), és legyen kreatív. Például egy kétéves gyermektől egyáltalán nem várható el, hogy elpakolja a játékait, viszont fontos, hogy minden este programpont legyen, hogy aztán ez természetessé váljon. Próbálja az elpakolást is játékossá, izgalmassá tenni, amitől ő is szívesebben besegít. Ha érzi Önökön, hogy teljesen nyugodtak - nem csak kívülről, hanem belülről is őszintén - érezni fogja, hogy hiába próbálkozik...
És még egy fontos: ebben a korban különösen igénylik az odafigyelést, a közös játékot, alkotást. Erre minden nap szánjon valamennyi időt. Üljön le mellé a szőnyegre, beszélgessenek, építsenek, olvassanak mesét, táncoljanak, énekeljenek, és hagyja, hogy a kislánya irányítsa Önt ebben a helyzetben. Meglátja, ezáltal is csodákat lehet művelni.
Remélem tudtam segíteni. :-) (A nevelési kérdéseknél is írtam ilyen témában cikket, javaslom, olvassa el azokat is kiegészítésként!)

A hozzászóláshoz kérem add meg az e-mail címedet!

E-mail:   


 Keresés a cikkekben