kismamáknak, kispapáknak, anyukáknak, apukáknak...és az egész családnak
Az oldal megtekintéséhez minimálisan 1024x768-as felbontás javasolt!


Nem bírok vele!

Nevelési kérdések  vedonoblog.hu RSS Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Megosztás a Twitter-en Google könyvjelző Digg del.icio.us
Az első évben csodáltuk a babánkat, milyen szépen fejlődik, már mennyi mindent tud, egyre ügyesebben mozog. Néha vagy sokszor sírt, de általában meg tudtuk nyugtatni, ha nem, akkor ráfogtuk, hogy fogzik. Négykézláb mászva megtalálta a konnektort és a számítógép zsinórokat, mi kitartóan tanítgattuk, hogy nem szabad odamenni, de gyermekünk nem fogadott szót, mi meg tudomásul vettük, hogy még nem érti, és elhoztuk onnan. Így eltelik valahogy az első év, és elmeséljük mindenkinek, hogy milyen aranyos, kedves, mosolygós gyermekünk van. De mi történik, amikor hirtelen mindez megváltozik? Hova lett a mi kedves, mosolygós, aranyos gyermekünk? Hova lettek a bevált nevelési elvek? Elrontottunk esetleg valamit? Beszéljünk róla!

Gyermeked egy új korszakba lépett. Lehet, hogy elindult, kinyílt számára a világ, mindent meg akar ismerni és egyre több mindent ért. Egyre önállóbb, egyre több mindent szeretne egyedül is kipróbálni. És itt lépnek be a „hisztik”. Nem azt akarja, vagy nem tudja azt, amit mi. Mit tegyünk? A nevelés két legfontosabb kulcsszava: szeretet és következetesség. Ebből gondolom mindnyájunknak a második a nehezebb, mert gyermekeink nem ismernek határokat abban, hogy próbára tegyenek minket. Pedig, ha hagyjuk, a fejünkre fognak nőni.

Mindig tartsatok ki a döntésetek mellett. Lehet, hogy az néha rossz döntésnek tűnik, meg talán nem is kellett volna megtiltani azt a dolgot, de a gyerkőc szempontjából jobb, ha kitartunk a döntésünk mellett, mert akkor nem zavarodik meg. Mindig eszembe jut az az eset, amikor az egyik Anyuka a körzetemben mesélte, hogy azért nem tudtak elindulni a játszótérre, mert a gyermeke szerette volna magával vinni a fogkefét. Ment a harc hosszan, mire úgy döntött, hogy végül is nincs abban semmi, ha viszik a fogkefét…. A gyermek nyert, a szülő elgyengült. Nem jó, mert meg kell tanítani, ha már a hajunk égnek áll, akkor is, hogy a fogkefének a fürdőszobában a helye…

Sokszor feladjuk, pedig a gyermekeknek arra van szükségük, hogy a határokat, amelyeket feszegetnek, megismerjék, és megtanulják, hogy mihez tartsák magukat, és ezáltal kiegyensúlyozottabbá váljanak.

Új hozzászólás   9 hozzászólás

1  Ági 2009-07-22  09:36

Nagyon jó tanácsok és beszámolók nagyon tetszik az oldal! :-)
2  kandiscukor 2009-07-24  11:11

És mekkora csoda, amikor beérnek az első következetes terelgetések! Csak hát a türelem nem jön magától, lehet kérni néhány tippet, mit lehet tenni, amikor a túlfeszített húrok szakadnak és zúdulna a méreg, a türelmetlenség a kitartóan küzdő gyermekre?
Homor Márta 2009-07-24  23:37

Kedves Kandiscukor! Köszönöm a kérdésedet! Tudnod kell, hogy a gyermekek nem ismernek határokat. Ahhoz viszont, hogy személyiségük optimális irányba fejlődjön, meg kell ismertetnünk velük ezeket, így tudjuk őket segíteni, hogy kiegyensúlyozottakká váljanak, és biztonságban érezzék magukat. Érdemes küzdeni a saját korlátainkkal is, mert minél jobban „zúdul a méreg”, annál feszültebb lesz a gyermek is. Próbáld megtalálni azt, amivel ezt valamelyest le tudod küzdeni. Tegyél be egy mosást, vagy egyél egy kocka csokit, de mindenképpen az a jó, ha gyermeked látja és érzi, hogy nem fog eredményt elérni, bárhogyan küzd. Ha mindez nyilvános helyen történik meg, akkor próbáld megbeszélni vele. Az én lányom most 8 és fél hónapos, és úgy be tudja hergelni magát néha, ha nem kapja meg, azonnal amit akar, hogy elkezd öklendezni. Ilyenkor suttogva szoktam neki mondani valamit, arra felfigyel, és abbahagyja. A másik, amivel megbíztatnálak, hogy minél kitartóbb vagy, annál hamarabb túl lesztek ezen a nehéz időszakon, és lesz egy életrevaló, szófogadó, kiegyensúlyozott gyermeketek. Hajrá!
3  kandiscukor 2009-08-09  08:54

Köszönöm szépen, csoki, hmm, az finom! Saját korlátaink: igen, igen, talán némi sport rásegíthet (csak hát, csak hát). Na még egyet azért mondanék, az sem semmi, amikor az egész játszótér azért bámul, mert megmondtam a lányomnak, hogy ez az utolsó csúszda, ő meg üvölt és már-már földhöz vágja magát, de mégis ellenállok. Pedig sorstársak, aztán mégis...
4  Nojka 2009-09-22  15:56

A többi anyuka azért általában megértő szemmel szokott nézni. Néha úgy érzem az én fiaim már nem tudnak jobban "lejáratni", de azért néha okoznak még meglepetést. Egyszer pl. a gyógyszertár közepén feküdt az egyikük és miközben hisztizett körbe-körbe gurult a földön fekve. Nagyon sajnáltam... meg magamat is.
Nekünk a legnagyobb kihívás a vasárnapi szentmise, és nagyon rosszul esik, amikor a többi ember még meg is szól, mintha nem lenne amúgy is kellemetlen az egész helyzet. A fiúk nem bírnak nyugton maradni a templomban nem hogy egy órán keresztül de egy negyedórát is alig.
5  TITTI-BABA 2010-03-28  15:03

TISZTELT VÉDŐNŐ!a KISLÁNYOM JÚNIUSBAN LESZ 3 ÉVES,AZ A GONDOM VELE HOGY NEM FOGAD SZOT NEKEM,DE MÉG AZ APJÁNAK SE .NAGYON APÁS.HA NINCS ITTHON AZ APJA NEM ESZIK,ILLETVE CSAK NAGYON KEVESET,NAPKÖZBEN EGYÁLTALÁN NEM AKAR ALUDNI.VAN EGY 9HÓNAPOS KIS HÚGA AKIT ÁLLANDÓAN NYÚZ.MOST FOGOM BEÍRATNI AZ ÓVODÁBA,DE ETTŐL IS FÉLEK MERT SAJNOS ELÉGGÉ CSÚNYÁN BESZÉL,AKARATOS,DACOS,SZÓFOGADATLAN,ÉS MÉG NEM TELJESEN SZOBATISZTA.FÉLEK EMIATT GONDOK LESZNEK AZ OVIBAN.AZ UTCÁRA SE MEREK VELE NAGYON LE MENNI ,MERT NEM HALLGAT RÁM ÁLLANDÓAN ELSZALAD,AMI ELÉG VESZÉLYES.EMIATT ELÉG SOKSZOR KIJÖVÖK A BÉKETŰRÉSEMBŐL.HIÁBA SZÓLOK NEKI SZÉPEN VAGY CSÚNYÁN EGYIKRE SEM HALLGAT.NEM LEHET NEKI PARANCSOLNI.A KISTESTVÉRE ÉRKEZÉSE ELÉGGÉ MEGVISELTE.ADDIG MÍG KETTEN VOLTUNK MINDIG SZÓT FOGADOTT JÓ GYEREK VOLT,AZTÁN A KIS TESÓ SZÜLETÉSÉVEL MINDEN MEGVÁLTOZOTT.TUDOM HOGY TESTVÉR FÉLTÉKENYSÉGRŐL VAN SZÓ DE NEM TUDOM MIT CSINÁLHATNÉK MÁSKÉPP HOGY A HELYZET JAVULJON.A MI VÉDŐNŐNK CSAK ANNYIT MONDOTT LEGYEK VELE TÜRELMESEBB,DE MÁR TELJESEN KIVAGYOK.MOST HOGY ITT A JÓ IDŐ LESZOKTUNK MENNI A JÁTSZÓ TÉRRE ,DE OTT IS NAGYON DURVA A TÖBBI GYEREKKEL ÉS CSÚNYÁN BESZÉL.SEMMILYEN SZÜLŐI SEGÍTSÉGEM NINCS AKI LEGALÁBB NÉHA SEGÍTENE VELE KAPCSOLATBAN.AZ ANYUKÁM RENGETEGET DOLGOZIK CSAK RITKÁN TUD JÖNNI HOZZÁNK OLYANKOR KÖNNYEBB KICSIT,AZ ANYÓSOM NA ŐT INKÁBB HAGYJUK.AZ APJA SOKAT SEGÍT HA ITTHON VAN,DE AZ ELÉGGÉ RITKA,MIVEL ÁLLANDÓAN DOLGOZIK SZEGÉNY.KEVESET VAN VELE EGYKORÚ GYEREK TÁRSASÁGÁBAN.A SÓGORNŐM KISLÁNYA AKI TŐLE FÉL ÉVVEL FIATALABB,ÉS EGY SZOMSZÉD KISLÁNY AKI 1 ÉVVEL FIATALABB ŐK AZOK AKIKET SŰRŰN LÁT,DE VELÜK IS ELÉGGÉ AGRESSZÍV.LEHET HOGY HIPERAKTÍV?KÉREM ADJON TANÁCSOT MERT LASSAN MEGBOLONDULOK VELE ITTHON.ELŐRE IS KÖSZÖNÖM VÁLASZÁT.TISZTELETTEL:K.JÓZSEFNÉ
Homor Márta 2010-03-31  22:18

Kedves TITTI-BABA!
Megértem, hogy aggódik, tényleg nem lehet könnyű egyiküknek sem. Többször átolvasva, átgondolva a kérdését, úgy látom, hogy a kislányuk csupán ugyanazért a szeretetért és odafigyelésért küzd tűzön-vízen át, amit a kistestvére megszületése előtt kapott. Azon kívül érezheti azt, hogy mivel azelőtt jó gyermek volt, most is ennek az elvárásnak kellene megfelelnie, de nem tud, és ez frusztrációt okoz nála. Nem tudom továbbá, mit jelent, amikor kijön a sodrából  :-), de a gyermekek ebben a korban nagyon fogékonyak minden szülői mintára, és a különböző szituációkban alkalmazzák azt.
Amit tenni tud:
Próbálja meg a kislányt feltétel nélkül, minden agresszivitásával, viselkedésével együtt elfogadni!
Próbálja meg mindemellett tudatosan ugyanúgy szeretni, mint, amikor jól viselkedik! Ölelje meg őszintén, és fejezze ki neki szavakban is!
Gyűjtsön össze minél több lehetőséget arra, hogy dicsérje, és elmondhassa neki, mennyire büszke rá!
Legyen megértő vele, amikor agresszívnek tűnik! („Megértem, hogy ez nehéz neked; megértem, hogy dühös vagy….de ezért és ezért nem lehet, helyes stb.”)
Töltsön vele és csak vele, csak rá figyelve minél több időt! Ne aggódjon a kicsi miatt, ő még nem igényel annyit, mint a nagy. Nagyon fontos, hogy guggoljon le hozzá, nézzen a szemébe és kérdezze meg, hogy mit szeretne játszani, és teljes odafigyeléssel és lelkesedéssel csatlakozzon hozzá.
A nem-evésből egyáltalán ne csináljon ügyet. Kínálja őt kedvesen, ne erőltesse, ne figyelje, hogy vajon hány falatnál fog megállni, fejezze ki sajnálatát, ha nem kér többet, mert, hogy milyen finom és ennyi elég.
Néha vegyen neki valami apró meglepetés ajándékot (ne azt, amit együtt vásárláskor a boltban ő kér), és mondja, hogy ezt azért vette, mert szereti, és mert olyan büszke rá (például nagyon jó erre egy kis tulipán is, ami virágozhat a szobájában).
Sose hasonlítgassa más gyermekhez, különösen a testvéréhez ne. Ne panaszkodjon másnak a viselkedéséről, ha ő is ott van, inkább dicsérje a beszélgetőpartnerének.
Nagyon fontos továbbá a nevelésben a következetesség. Döntsék el, mit engednek meg neki és mit nem, és ahhoz keményen ragaszkodjanak. Ha próbálkozik, türelmesen, szeretettel, megértően, de határozottan magyarázzák el az okát. Így egy idő után probléma nélkül szófogadó kislány lesz.
A szobatisztaságot pedig erőltetni nem lehet, viszont fontos, hogy ne tudassák vele, hogy az óvodában ez elvárás, és csak akkor mehet, ha már szobatiszta.
Javaslom még, ha megengedi, gondolják át az óvodai beíratást is, nehogy azt érezze, azért kell közösségbe mennie, mert már otthon nem bírnak vele.
Ha konkrét szituációkat ír le, szívesen segítek azok megoldásában is!
Szurkolok, és remélem, hogy idővel jobb lesz a helyzet. :-)


6  pupák 2010-11-02  18:28

Jó napot kívánok ! A következő volna a problémám: Kislányom 15 hónapos. Ha odaadom vigyázni a nagyszülőknek vagy rokonoknak, mindenki azzal adja vissza, hogy milyen csodálatos, aranyos kislány volt, egy hangja sem volt, nagyszerűen viselkedett. Viszont ha én vagyok vele itthon akkor a nap 30-40 százalékában hisztizik. Akkor is ha játszani próbálok vele. Még mindig szopizik, de próbálok most már csak reggel, vagy este adni neki. Viszont amikor hisztizik, akkor állandóan a ruhám alatt matat, keresi a cicit (enni-inni kap). Kezdem már lassan azt hinni, hogy én csak arra vagyok neki jó, hogy cicizhessen, mindenki mással jól elvan. Mit csináljak vele, mert idegileg is kiborító ez az állandó hiszti, és rossz hallgatni is ?
Homor Márta 2010-11-05  22:54

Kedves Pupák!
Kislánya nagyon kötődik még a szopizáshoz, és mivel ő még nem tudja kezelni az érzelmeit, hisztivel fejezi ki a hiányát. Feltételezem, hogy napközben is gyakran kapott anyatejet, amikor igényelte, ami nem baj, de ez az utóbbi időben elsősorban biztonság volt számára, és csak másodsorban táplálék. Kisdedkorban minden gyermeknek fokozottabban szüksége van egyfajta biztonságra, amit ugye más gyermek cumival vagy egyéb rongyokkal, plüssállatokkal pótol. Javaslom, hogy esetleg vegyen neki egy kis puha plüssállatot, amihez oda tud bújni, aludhat vele, mindenhova viheti. A reggeli és esti szopi viszont minél tovább maradjon meg, ez fontos, de napközben legyen továbbra is kitartó és nagyon türelmes, és próbálja a lehető legjobban lekötni, elvonni a figyelmét. Jót tehet ilyenkor a kiadós séta, játszóterezés, vagy egy közös táncolás, tornázás zenére. Néhány hét és sokkal jobb lesz a helyzet! :-)

A hozzászóláshoz kérem add meg az e-mail címedet!

E-mail:   


 Keresés a cikkekben