kismamáknak, kispapáknak, anyukáknak, apukáknak...és az egész családnak
Az oldal megtekintéséhez minimálisan 1024x768-as felbontás javasolt!


"Nem szabad"

Nevelési kérdések  vedonoblog.hu RSS Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on Megosztás a Twitter-en Google könyvjelző Digg del.icio.us

A következő téma nálunk olyannyira aktuális, hogy most nem is tudnék másról írni. Gondoltam, egyszer strigulázni fogom, hogy naponta hányszor hangzik el nálunk az, hogy „nem szabad”, aztán arra fogok törekedni, hogy minden nap kevesebb legyen az eredmény, mert úgy biztos, hogy a gyermekünknek és nekünk is jobb. Erre végül nem került sor, de mégis kevesebb a tiltás és ez által nem csak a gyerkőc, hanem mi is nyugodtabbak vagyunk. A módszer, amely nálunk bevált, itt található:


Ez az időszak általában 8-10 hónapos korban kezdődik és 2-2ésfél éves kor körül ér véget. Amikor a baba elkezd helyet változtatni legfőképpen a mászással, és amíg meg nem tanulja, mi mire való, melyek az alapvető szabályok, és hogy hol vannak a határok, addig ez bizony kemény küzdelem.



Elsősorban maximális odafigyelést igényel - gondoljunk csak arra, hogy a barátnőnkkel való telefonbeszélgetés hogyan zajlik, miközben a gyermek pakol :-) -, hiszen a balesetveszély fokozottabbá válik. Másodsorban nagyon fontos, hogy gyermekünk ne azt érezze, hogy bármit tesz, bárhova megy, minden tiltva van a számára. Hiszen van egy egészséges kíváncsiság benne, és egyébként is úgy fogja megismerni a dolgokat, ha odamegy és megnézi, előveszi, leveszi, kiveszi, netalántán meg is kóstolja. :-)



Amit mindenekelőtt tenni tudunk:
mindent pakoljunk el, rejtsünk el, amit nem szeretnénk, hogy kezébe kerüljön (könyveket, cd-ket, kést, papírt a konyhaasztalról stb.)
- amelyik szekrényt vagy fiókot nem szeretnénk, hogy kirámolja, zárjuk le gyerekzárral (lehet fiókra és szekrényajtóra is kapni)
- ha használtunk egy tárgyat és nem szeretnénk fél perc múlva a kezében látni, rögtön pakoljuk el (például, ha hazajövetelkor levettük a cipőnket, tegyük be szekrénybe, a bevásárolt élelmiszereket hazaérkezéskor rögtön pakoljuk a helyére, a mobiltelefont a zsebünkből ne az előszoba asztalkára helyezzük, hanem egyből egy magasabb polcra
- ha valamit úgy gondoltunk, hogy olyan magasra tettük, hogy biztos nem éri el, akkor se hagyjuk a szélén, mert meg fogunk lepődni, de gyermekünk szuper jól tud spiccen állni és addig fog küzdeni érte, míg el nem éri.


Mindezek után a titok a kommunikációban rejlik. Tudnunk kell, hogy a gyerkőc nem rosszalkodni akar, hanem a fejlődése természetes velejárójaként egyszerűen mindenre kíváncsi. Azon kívül elkezdi „tesztelni” a szüleit, hogyan reagálnak egy-egy cselekedetére, érdekli, hogy meddig mehet el, hol rejlik a határ. Tehát fontos, hogy ne azt hallja, lássa, hogy anya meg apa folyton rákiabál és ideges. Ezért kell más módszert választani.
Nagyon hasznos, ha elmagyarázzuk, mit miért nem szabad, és megkérjük, hogy tegye vissza, csukja be stb. Ha nem tudja egyedül, segítsünk neki, mutassuk meg. Ezt nagyon sokszor kell elismételni, de megéri. Íme néhány példa:
„Kérlek, tedd vissza a cipőt a szekrénybe, most nem megyünk sehova, majd délután!”
„Kérlek, csukd be a szekrényajtót, már elővettem az edényt a főzéshez!”
„Kérlek, ne vedd ki a szemetet, azt azért tesszük bele, mert már nincs rá szükségünk!”
„Kérlek, tedd vissza a ruhát a szennyes tartóba! Azért tettük bele, mert már piszkos, kimossuk, aztán újra fel tudjuk venni.


Az is segít, ha néhány dologba bevonjuk. Például, ha annyira érdekli a szemetes, tanítsuk meg neki, hogy ő vigye ki a kukába a használt pelust. Élvezni fogja. Vagy engedjük, hogy ő vigye ki a szennyes ruhát a szennyes tartóba.
Kisebbeknél az vezethet célra, ha elvonjuk a figyelmét: „Nézd, mit mutatok neked!”
Ha minden igyekezetünk ellenére valamit mégis elől hagytunk, ne szidjuk meg azért, mert elvette, hiszen nem ő tehet róla. Mondjuk a következőt: „Ó ne haragudj, azt véletlenül elől hagytam, kérlek add ide, hogy eltehessem.”
Még egy fontos: ha azt tapasztaljuk, hogy úgy tűnik, direkt végigjárja azokat a helyeket, lehetőségeket, amit már sokszor megtiltottunk számára, annak több oka lehet. Vagy fáradt, vagy éhes, vagy unatkozik, vagy csak arra kíváncsi tudat alatt, meddig bírjuk cérnával. Mit tehetünk? Az első kettőnél egyértelmű. Ha unatkozik, vagy vonjuk be a házimunkába, vagy üljünk le vele játszani, mesét olvasni. Az utolsónál pedig mindenekelőtt maradjunk higgadtak, és éreztessük vele, hogy a véleményünket semmiképpen nem fogjuk megváltoztatni.


Vendégségben kicsit más a helyzet. Egyáltalán nem biztos, hogy amit otthon szabad, az vendégségben is megengedett. Fontos, hogy megtanulja, gyakran más szabályok érvényesek otthon és más idegen helyen. Megnehezítheti a helyzetet, hogy más lakása nem gyerekbiztos, tehát nincsenek elpakolva bizonyos tárgyak, könyvek stb. és a gyermeket meg az új lehetőség a megismerésre sokkal jobban motiválja. Azért a napjaink legnagyobb részét nem vendégségben töltjük, tehát kibírható, hogy ott többet kell esetleg harcolni vele. Ha a házigazda valamit megenged neki, hagyjuk, csak akkor ne, ha olyasmit enged, amit otthon sem szabad. Például jó, ha megtanulja, hogy azt a könyvet, amelyik nem az övé, kérdezés nélkül nem veheti le a polcról.


 


 



 

A hozzászóláshoz kérem add meg az e-mail címedet!

E-mail:   


 Keresés a cikkekben